Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 2. Gyalogsági lőszergyártás. A magyar kvóta kihasználása
IV. A csepeli gyár 195 ződésben rögzített mennyiségre tartott igényt, ami ugyan esetenként kiegészült a haditengerészet megrendeléseivel, de ezek jelentéktelensége miatt Weiss Manfréd már 1900 szeptemberében kérvényezte a következő évi kvantum megrendeléseit, hogy „munkásait ne kelljen elbocsátania”. Ez a kérés a következő évben szinte szó szerint megismétlődött.27 Ebben az időben a konzervgyár területén és Csepelen egyaránt gyártottak gyalogsági lőszert. A hüvelygyártás hat soron folyt, ebből négy Csepelen volt. A hüvelygyártási kapacitás napi 20 órás munkaidőt számolva 300 ezer darab volt. A lövedékgyártás ugyanilyen kapacitással szintén hat soron folyt, de ebből csak egy volt Csepelen. Hét gép napi 400 000 csappantyú előállítását biztosította, ehhez járult a 80 ezer darabos tölténytár- és a 250 darabos töltényrekesz-kapacitás. Az appretúra műhelyben naponta 3-400 ezer töltény összeszerelése, az ólomhuzal-présen pedig napi 4800 kg ólomhuzal gyártása volt lehetséges.28 A gazdasági válság következtében ezt a kapacitást nem lehetett kihasználni. A magyar Honvédelmi Minisztérium 1903. január 1-jével módosította ugyan a Weiss Manfréddal fennálló szerződését, de ez nem terjedt ki a megrendelések nagyságára, és elsődlegesen árkérdéseket szabályozott. Némileg ismét nagyobb méreteket öltöttek a Hadügyminisztérium megrendelései, így 1903. július közepén sor került a 1901-es szerződés kiterjesztésére és meghosszabbítására.29 A válság éveiben oly nagyon áhított fellendülést végül a balkáni helyzet feszültsége, a háborús készülődés hozta meg. Először Szerbia határozta el, hogy nagyobb mennyiségű hadianyagot vásárol az osztrák-magyar gyáraktól. Weiss Manfréd a Hadügyminisztériumon és a Kereskedelmi Bankon keresztül pontosan tájékozódhatott a lehetőségekről. Már január elején értesítette a minisztériumot, hogy a szerb hadi igazgatás 15 millió 8 mm-es éleslőszert rendelt tőle. Weiss Manfréd a megrendelésért folytatott versenytárgyaláson habozás nélkül elfogadta a külföldi konkurencia által felajánlott nyersanyagárakat, holott például az ólom hazai ára mintegy 8-9 koronával volt magasabb, mint Németországban. A szükséges nyersanyagot Szerbiában szerezte be, így a fennálló rendelkezések értelmében a gyártás kikészítési eljárásnak minősült, ez pedig lehetővé tette a nyersanyag vámmentes behozatalát. Weiss Manfréd külföldi lőszerszállításai révén áttételesen maga is egyre határozottabban befolyásolta a Monarchia külpolitikáját. Sajátos kölcsönkapcsolat alakult ki: a Monarchia vezetése külpolitikai lépéseinél felhasználta a hadianyaggyártást is, ami a szállítókat természetesen jelentős külföldi megrendelésekhez juttatta, a szállítók pedig 27 ÖStA KA Zst KM MLA 1901. 12-5/17, 36, 45, 50. 28 ÖStA KA Zst KM MLA 1901. 7A 12-5/43. 29 MNL OL Z 402 80; ÖStA KA Zst KM MLA 1899. 7A 12-5/38, 1903. 7A 12-5/36, 43, 12-8/26, 37, 12-10/33.
