Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 2. Gyalogsági lőszergyártás. A magyar kvóta kihasználása
194 IV. A csepeli gyár évben, vagyis 1898-ban sor került azonban rendkívüli szükséglet megrendelésére, ami Weiss Manfréd számára 17 millió lőszer szállítását jelentette. Nem sokkal később - 1899-ben — a Hadügyminisztérium felajánlotta a szerződés tartamára a gyakorlólőszerek megrendelését is, ha Weiss Manfréd az első három évben 10-10 krajcárral csökkenti az árat (ezt mindig ezer darabra határozták meg), s a következő három évben pedig hajlandó ezt a minisztérium kívánságának megfelelően maximálni. Weiss habozás nélkül elfogadta ezt az ajánlatot.25 A Hadügyminisztérium tehát arra törekedett, hogy szerződésekben biztosítsa a szükséges szállításokat. Ez természetesen nemcsak kedvező volt a szerződő felek számára, de szinte nélkülözhetetlen is. A minisztérium a Monarchia katonai erejének veszélyeztetése nélkül nem szolgáltathatta ki magát a szokásos piaci viszonyoknak, s a biztos szállítás fejében hajlandó volt az érdekelt vállaltoknak monopolhelyzetet biztosítani. A szállítók ennek fejében kötelezettséget vállaltak a pillanatnyilag szükségesnél jóval nagyobb kapacitás biztosítására, hogy az esetleges mozgósítás megfelelően felkészülve érje őket. A monopolhelyzet fejében tehát hajlandók voltak elsőbbséget biztosítani a hadsereg érdekeinek. A szerződéses viszony stabilizálta a rendelések elosztásának adott gyakorlatát, s mivel Weiss Manfréd kimerítette a magyar kvótaarány által biztosított lehetőségeket, számára is védelmet jelentett egy esetleges hazai konkurenssel szemben. A Hadügyminisztérium már 1901 áprilisában ígéretet tett újabb nyolc évre szóló szerződés megkötésére, amelyre végül októberben annak ellenére került sor, hogy a magyar kereskedelmi miniszter, Hegedűs Sándor sérelmezte a szerződéstervezetnek azt a kitételét, amely szerint a közös hadi igazgatás esetleges új lőszergyárnak nem ad megrendelést. A Hadügyminisztérium a tiltakozásra adott válaszában közölte, hogy a magánipartól évente mindössze 9 millió éles töltényt rendel meg, s ebből 4 milliót juttat Weiss Manfrédnak. A gyakorló töltényeknél a minisztérium nemcsak a Magyarországon állomásozó csapatok szükségletének kielégítését biztosította Weissnek, hanem a galíciaiakét is. Az 1901. október 2-án megkötött szerződésben Weiss Manfréd kötelezte magát gyára fenntartására, napi 250 ezer éleslőszer gyártási kapacitás biztosítására, 15 millió lőszerhez szükséges nyersanyag (500 t) tartalékolására, azonos ár esetén a szükséges nyersanyagok magyarországi beszerzésére, valamint 50 ezer korona kaució letételére. Ennek fejében a minisztérium nyolc évre garantálta évi 4 millió éles és 8 millió gyakorló lőszer megrendelését.26 A századfordulón kibontakozó válság hatására egyre komolyabb nehézségekbe ütközött a termelés folyamatosságának fenntartása. A minisztérium kizárólag a szer25 MNL OL К 232 1898-IX-50967; ÖStA KA Zst KM MLA 1898 7A 12-5/7, 1899. 7A 12-6/12, 20, 38, 40. 26 ÖStA KA Zst KM MLA 1901. 7A 12-5/21, 39,43.
