Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 2. Gyalogsági lőszergyártás. A magyar kvóta kihasználása
IV. A csepeli gyár 193 helyezték a gép töltény nagyságú részébe, a löveget alulról két pofa - amelyek közül az egyik kézi emelővel volt ellátva — húzta ki. A lőportávolító az egész hüvelyt teljes hosszában hengerelte két kemény felület között, egyenként vagy akár csoportosan, s így a lőpor a deformálódás következtében magától kihullott a szájnyílásukkal lefelé álló hüvelyekből. A Hadügyminisztérium - a felelősség áthárításával - teljesen szabad kezet biztosított a gyárnak abban, hogy milyen módszerrel szerelik szét a töltényeket.23 A Monarchiában kizárólag a csepeli gyár foglalkozott a Wemdl-féle töltények szétszerelésével. Ez a tevékenység az ismertetett gépesítés ellenére sem nevezhető komoly ipari termelésnek, sem gépi berendezésekben, sem szakmunkában nem támasztott olyan igényeket, mint az éleslőszer gyártása. Kényszermegoldás volt, amelyet a fejlettebb ausztriai gyárak eleve nem vállaltak. Végül azonban éppen ennek révén sikerült a Hadügyminisztérium ellenállását megtörni. 1897 májusában Weiss Manfréd ajánlatot tett 26-30 millió 11 mm-es töltény szétszerelésére. Az így nyert alkatrészek fejében felajánlotta új, éleslőszerek gyártását. Weiss Manfréd javaslata óriási meglepetésként robbant Bécsben. Különböző számításokat végeztek, hogy megállapíthassák Weiss hasznát (még a legszerényebb számítás is több mint 50 ezer forintos tiszta jövedelmet mutatott ki), míg végül felismerték, hogy az ajánlat a Hadügyminisztériumnak is rendkívül kedvező. Ennek alapján még a Weiss Manfréd által vállalt feltételeket is számára kedvezően módosítva adták ki a megrendelést. A tényleges haszon azonban eltörpült amellett, hogy Weiss Manfrédnak ezzel a szállítással sikerült a vezető ausztriai lőszergyárak mellé felzárkóznia.24 Ezt az áttörést jelképezte az a nyolc évre megkötött szerződés, amely biztosította a gyár számára a közös hadi igazgatás éves lőszerszükségletének 23,5%-át (5 millió 8 mm-es lőszer, mintegy 450 ezer korona értékben). Ez az arány gyakorlatilag megfelelt a magyar kvótának, miután annak megállapításánál a wöllersdorfi kincstári lőszergyár termelését nem vették figyelembe. Weiss Manfréd négy évvel korábban a Hadügyminisztérium lőszerszállítói között még csak a negyedik helyen állt, a szerződés révén viszont azonos helyzetbe került a Monarchia két legnagyobb gyalogsági lőszergyárával. Legalább ennyire jelentős volt, hogy ez az áttörés együtt járt a kész lőszerek szállítására való átállással, ami - mint láttuk - a hüvelyekhez képest jóval nagyobb hasznot biztosított. A szerződés Weiss Manfréd számára napi 150 ezer éles gyalogsági lőszergyártási kapacitást írt elő, ami gyakorlatilag megfelelt a tényleges kapacitásnak (napi 160 ezer darab). A kapacitást természetesen nem a normális termelés, hanem a háborús szükségletek alapján határozták meg, a kettő aránya nagyjából 1:10 volt. Már a következő 23 MNLOLZ405 11, 16; MNL OL Z 402 80, 115; ÖStA KA Zst KM MLA 1893. 7A 12-5/136, 146, 1895. 7A 12-5/14. 24 ÖStA KA Zst KM MLA 1897. 7A 12-5/24, 35, 82.
