Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 2. Gyalogsági lőszergyártás. A magyar kvóta kihasználása
192 IV. A csepeli gyár ajtó biztosította. Az előírások alapján a gyárban egy időben maximálisan 500 kg lőport tároltak, és a kész lőszert katonai őrizettel védték. A munka csak természetes világítás mellett folyhatott.21 A hüvelyek kézi töltése nemcsak a termelés fokozását tette lehetetlenné, hanem a már meglévő alkatrészgyártással sem tudott lépést tartani. Éppen ezért kísérletképpen vásároltak egy Keller-féle lőportöltő gépet, amelyek működtetése a munkásnők számára meglehetősen bonyolult volt. A gép a töltendő lőport sem szabályozta pontosan, és nem is dolgozott elég egyenletesen, de mégis lehetővé tette napi 20-30 ezer hüvely töltését. így további két gép beállításával sikerült megfelelő mennyiségű éleslőszert előállítani. Ugyanakkor azonban megkezdték egy saját lőportöltő szerkesztését is, amely 1894 áprilisára készült el. Ez a gép, túl azon, hogy kiküszöbölte a Keller-féle lőportöltő fogyatékosságait, lehetővé tette a töltési mennyiség tetszés szerinti beállítását. Az új konstrukcióról — amelyre a magyar és osztrák mellett megkapták a német, francia, olasz és spanyol szabadalmat is - a bécsi katonai műszaki bizottság nagy elismeréssel nyilatkozott.22 Az élesre szerelés - és így a csepeli gyártelep - fejlesztésének elsődleges célja nem az volt, hogy lehetővé tegye a konzervgyár területén működő hüvelygyártási berendezések teljes kihasználását, hanem a termelés gazdaságosságát biztosította. A Weiss fivéreknek ugyanis változatlanul lehetőségük volt arra, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően éles lőszer mellett hüvelyt is szállítsanak a Hadügyminisztériumnak, de a kész töltények ára mintegy 4-5-szöröse volt a hüvelyének. így 1893 októberében kaptak ugyan megrendelést egymillió éleslőszerre és 3,2 millió hüvelyre (73 800 forint értékben), de a minisztérium ugyanakkor visszautasította a cég 3 millió darabos acél- köpeny-lövedék szállítására tett ajánlatát, s ezt a megrendelést az ausztriai Roth-féle részvénytársaságnak juttatta, holott ez jóval jövedelmezőbb lett volna, mint a hüvelyek gyártása. A termelés felfutását a töltés korszerűsítését követően is hosszú időn keresztül a kilőtt hüvelyek rekonstrukciója és a régi típusú 11 mm-es töltények szétszerelése biztosította. A Honvédelmi Minisztérium 1894-ben 21 millió hüvely hasznosítását rendelte meg a gyártól (közel 300 ezer forint értékben), a közös hadi igazgatás pedig mindenekelőtt a régi lőszerek szétszerelésére tartott igényt. Éppen ezért a töltényszétszerelés gépesítésére jelentős kísérletek folytak a gyárban. A saját lőportöltő létrehozásával szinte egy időben értek el sikert a kész töltények gyors és viszonylag veszélymentes szétszerelésére szolgáló géppel, amely rögtön szét is válogatta az egyes alkatrészeket. Az ezzel a gépesítéssel elérhető eredmény azonban nemsokára már szintén elmaradt az egyre növekvő követelményektől. 1897 végére készült el a termelést már valóban hatékonyan növelő golyóhúzó- és lőpor-távolító gép. A golyóhúzónál a töltényt a löveggel lefelé 21 MNLOLZ402 80. 22 MNLOLZ405 15,32; Z 195 1893-2672; ÖStA KA Zst KM MLA 1893. 7A 1-1/1-6,1894.7A 7-1/49.
