Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 2. A konzervgyár
III. A csepeli gyáralapítás előzményei 169 sához két terem (648 m2) 12 kettős munkaasztallal, amelyeknél összesen 192 munkás dolgozhatott egy időben. A leves konzervek gyártása szintén két teremben (576 m2), négy munkaasztalon folyt. A konzervgyár tehát 1892-re az induló 1440 m2-ről 3648 m2-re bővült, ehhez járult az öt raktár összesen 2697 m2-es alapterülettel, valamint a már korábban meglévő lakóház. Ebben az időben külön helyiségekben folyt a fémárugyártás, azaz a tölténytárak, hüvelyek, csappantyúk, acélburkos, ólommagos lövedékek, önműködő hüvely gyűjtők, derékszíjkapcsok, tölténytáska- és hátizsákvasalások és egyéb katonai felszerelések gyártása.56 A konzervgyártási kapacitás a háborús igényekhez igazodott, a tényleges termelés ettől messze elmaradt. A szerződések alapján a gyár kapacitása napi 238 ezer adag hús-, 180 ezer hús-zöldség-, 270 ezer leves és 400 ezer kávékonzerv volt. Ez 1200 munkás, köztük 400 hentes, 10 molnár, 30 bádogos, 40 lakatos, 50 asztalos, 10 gépész és fűtő, 12 tisztviselő és 12 munkafelügyelő alkalmazását követelte volna meg. Ezzel szemben 1893 novemberében csak 15 hentes, 8 molnár, 10 bádogos, 30 lakatos, 8 asztalos, 6 gépész és 3 fűtő dolgozott a gyárban. Ha a gyár teljes kapacitással dolgozott volna napi 20 órában, akkor az éves rendelések legyártása egy hónapnál alig vett volna többet igénybe. 1894 májusában a Hadügyminisztérium meghosszabbította a korábban megkötött és 1895. június végén lejáró húskonzervszerződését 1901 végéig. Ennek alapján a gyár kapacitása napi 10 órában 150 670 adag volt, napi 20 órában pedig 271 ezer, ugyanakkor hatféle különböző ízesítésű és elkészítésű húskonzervet gyártottak. A Hadügyminisztérium a megrendelések minimálisan 26 %-át a Weiss fivéreknek biztosította. A konzervgyár asztalosműhelyében 1893 márciusától gyártottak kétszersülthöz szükséges faládákat is a közös hadigazgatás számára. 1894 nyarán a kereskedelmi miniszter a cég kérésére ajánlólevelet küldött a monarchia londoni, manchesteri és liverpooli konzulátusának.57 A konzervgyár termelését nem sújtotta a századforduló idején kibontakozó válság, bár 1898 februárjában jelentős tűz pusztított a gyárban, de a kárt sikerült viszonylag gyorsan felszámolni, így ez sem okozott komoly termeléskiesést. 1898-ban a Hadügyminisztérium 1911-ig meghosszabbította a hús-zöldség-, kávé- és leves konzerv szállítására kötött korábbi szerződést. A közös hadsereg leves konzerv szükséglete a századforduló éveiben évi 25 millió konzerv volt, Weiss Manfréd cége ebből minden évben 9 milliót szállított 1 125 000 korona értékben.58 56 ÖStA KA ZSt KM MLA 1892. 12A 23-5/24; MNL OL К 231 1890-2-23244, 1891-2-43033/64161. 57 ÖStA KA ZSt KM MLA 1893. 12A 20-5/4, 6, 1894. 12A 20-2/37, 38, 23-5/34; MNL OL Z 195 1894- 3061. 58 ÖStA KA ZSt KM MLA 1893. 10A 1-3/17, 12A 23-3/3, 23-5/48, 1894. 12A 20-2/20, 23-5/25, 48, 1895. 12A 23-5/2,37.
