Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 2. A konzervgyár
170 III. A csepeli gyáralapítás előzményei A közös hadi igazgatás a húskonzervszükséglet 34,5%-át rendelte a cégtől, amely változatlanul a legkedvezőbb áron szállított a Monarchiában. A gyárban naponta 40 ezer adag húskonzervet állítottak elő, ennek értéke meghaladta a 150 ezer koronát, a gyár tényleges kapacitása azonban napi 150 ezer adag volt (715 mázsa húsból), ami azt jelentette, hogy a Weiss gyár rendelkezett a monarchia területén a második legnagyobb húskonzerv gyártási kapacitással, ráadásul ezt nagyobb nehézségek nélkül 271 ezerre lehetett növelni. 1900-tól reggeli konzerv is készült a gyárban.59 A magyar delegáció ülésén 1902-ben a Hadügyminisztérium élelmezéssel foglalkozó 12. ügyosztályának főnöke bejelentette, hogy szerződést kötöttek a közös hadseregnek szállító összes konzervgyárral. E szerint 1903. január 1-jétől a konzervgyárak gyári épületei és berendezései az állam tulajdonába mennek át, az egyes cégek változatlan szállítási feltételek mellett folytatják a gyártást 1915-ig, és az épületek karbantartását is magukra vállalják. A 4. hadtest hadbiztossága (Intendanz) már korábban értesítette a fővárost, hogy a Weiss Manfréd-féle konzervgyár a kincstár tulajdonába ment át, s kérte a fővárostól a szükséges istállók, vágóhelyek és szerszámok biztosítását. Az államosítás az érintett gyárak számára puszta formalitás volt, feladataikat, áraikat nem érintette. Célja leginkább az lehetett, hogy a helyhatóságokat a termelés elősegítésére késztesse.60 Inkább a szállítási szerződés meghosszabbításának volt komoly jelentősége, amit Weiss Manfréd javasolt azzal, hogy ennek révén, ajánlatainak megfelelően a kincstár 10 év alatt egymillió koronát takaríthat meg. 1906-ban a konzervszállítási szerződést újabb tíz évvel, 1925-ig hosszabbították meg. A gyárban előállított termékek kielégítették a hadsereg szükségleteit. Joggal jellemezhették a hadügyminisztériumban a következőképpen a Weiss-féle konzervgyárat: „A legmegbízhatóbb szállítók közé számított, és mindig figyelmet fordított arra, hogy a gyár a legmodernebb berendezésekkel legyen felszerelve.”61 1914 elején, még a világháború kitörését megelőzően a Hadügyminisztérium hosszas tárgyalások után felülvizsgálta és újrafogalmazta a konzervszállítási szerződés egyes pontjait. Az érintett négy vállalat elsődlegesen a szerződés hatályát kívánta kiterjeszteni, végül azonban elfogadták a hadi igazgatás kompromisszumos javaslatát. Ennek alapján a hadügyminisztérium a minimális rendelések elérésétől függetlenül 1915-től 1930-ig legalább évi 3,8 millió adag húskonzerv megrendelését biztosította. Amennyiben nem kerül sor a minimális mennyiség megrendelésére, a szerződés 1930 után is érvényben marad. A Hadügyminisztérium Weiss Manfréd számára biztosította a húskonzervrendelések 35%-át, azaz évente legalább 1,26 millió adagot. A vacsorakonzerv esetében a szerződés kiegé59 BFL IV.1407.b I. 544/1899, IX. 634/1898; MNL OL К 231 1898-13945; ÖStA KA ZSt KM MLA 1899. 12A 23-5/3, 1900. 12A 23-7/3, 23-12/6, 1901. 12A 23-4/6, 23-5/11. 60 A Közvágóhíd nevének megfelelően a Főváros tulajdonát képezte, fejlesztése a szomszédos konzervgyár elemi érdeke volt. 61 ÖStA KA ZSt KM MLA 1903. 12A 19-24, 1909 Präs 5-48/20; Magyar Pénzügy, 1902.22; Honi Ipar, 1900. 6; Die Wirtschaft, 1903. 33.
