Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 2. A konzervgyár
III. A csepeli gyáralapítás előzményei 167 tákat bemutatták Berlinben, ahol rögtön 130 millió darabot rendeltek belőlük azzal a feltétellel, hogy a tárakat német területen kell legyártani. A kívánságnak megfelelően hozták létre berlini leányvállalatukat a Chausseestraße 139. szám alatt „a Német Birodalom hadifelszereléseinek fedezésére”. A gyárat rövid idő alatt, 1890 decemberére sikerült jelentős gépi berendezéssel üzembe helyezni. Január közepére már közel 30 millió tölténytárat szállítottak a spandaui és az ambergi fegyvergyáraknak.50 A töltényhüvelyek itthoni gyártását 1891-ben kezdték el, a Hadügyminisztérium illetékeseinek ilyenkor szokásos gyári szemléjét követően egymillió darabra kaptak megrendelést. Ebből 62 500-at nem sikerült a megadott határidőre leszállítani, de a többinél is nagy volt a selejt aránya. A kudarc nem törte le a Weiss testvéreket, 1892 elején jelentősen bővítették a hüvelygyártáshoz szükséges berendezéseket, a már meglévő prést kiegészítették egy kettős préssel, vagyis a gyártási kapacitást a háromszorosára növelték. Napokkal később a Hadügyminisztérium 1,2 millió töltényhüvelyt rendelt tőlük. Ezek mellett változatlanul szállítottak tölténydobozokat és -tárakat.51 Weiss Bertholdék minden alkalmat megragadtak, hogy újabb és újabb fémárukra kapjanak megrendelést. Kiváló lehetőséget jelentett Berger hadbiztos találmánya, a préselt kenyér is. Az ehhez szükséges formákat és kereteket négy vállalat szállította, köztük - egyetlen magyar üzemként - a konzervgyár, amely 12 ezer formára, vagyis az össz-szükséglet 40,7%-ára kapott megrendelést 45 ezer forint értékben, bár szívesen vállalták volna a teljes mennyiséget is. Az új kenyérfajta ismét jó üzletnek ígérkezett külföldön is. Weiss Bertholdék londoni képviselője az angol kormánynak adott mintát belőle, az angol hadügyminisztérium a várakozással ellentétben azonban nem a sütéshez szükséges formákat és kereteket rendelte meg Weisséktől, hanem 25 ezer adag (10 tonna) kenyeret. Ennek sütésére nem voltak berendezkedve, de kihasználva a hadsereghez fűződő jó kapcsolataikat, bérbe vették a 2. hadtest bécsi pékségét, és így tettek eleget a megrendelésnek.52 A fémárukhoz hasonlóan sikerült a konzervgyártást is jelentősen kibővíteni. A közös hadigazgatásnak mindössze hat vállalat szállított konzerveket, ezek között változatlanul a Weiss-féle gyár volt az egyetlen magyar. 1888-ban 2,2 millió, 1889-ben pedig 1,1 millió adag húskonzervre kaptak megrendelést elsősorban a budapesti, pozsonyi és nagyszebeni hadtestek számára, de estenként szállítottak Lembergbe és Zágrábba is. Ezeknek és a további megrendeléseknek sikerült eleget tenni, a húskonzerveknek mindössze 0,8 ezreléke bizonyult kifogásolhatónak. 1890 januárjában a Hadügyminisztérium szerződést kötött a hat konzervgyárral, amelyek között a bécsi Eisler és 50 MNL OL К 231. 1891-243093/64161; MNL OL Z 402 334/17; BFL VII.2.e Cg. 2691; Kovács é. n. Weissék tehát ugyanazt a módszert alkalmazták, mint amellyel a steyri és a Loewe-féle berlini fegyvergyár próbálkozott Budapesten, de ők csak az elnyert szállítási megbízás teljesítése után számolták fel telepüket. 51 ÖStA KA ZSt KM MLA 1892. 7A 12-5/23, 78, 12-14/1. 52 ÖStA KA ZSt KM MLA 1892. 7A 20-2/80, 84-9/3, 7, 38, 84-14.
