Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 2. A konzervgyár
166 III. A csepeli gyáralapítás előzményei ahhoz, hogy tudja, az új termékek előállítása törvényszerűen áldozatokkal jár. A bécsi tüzérségi szertár igazgatója a Hadügyminisztérium illetékeseit is megnyugtatva alátámasztotta Weiss véleményét, amikor kijelentette, hogy a 10%-ot meghaladó selejt kezdetben teljesen természetes jelenség. A Weiss fivérek erre a gyárbővítésre is állami kedvezményt kívántak igénybe venni. A kérvény a szokásos módon ismét eljutott a kamara bizottságához, ahol támogatták. A kamara 1890 januárjában a következőképpen jellemezte a gyárat: „A főváros elsőrangú gyárai közé tartozik, az általuk előállított áruk kitűnő minőségüknél fogva nagy kelendőségnek örvendenek, maguk a folyamodók pedig tekintélyes vagyonnal bíró [...] üzletemberek.”47 Az állami kedvezmény megadása körül azonban az illetékes minisztériumok között nézeteltérés keletkezett. A Kereskedelmi Minisztérium öt éven keresztül meg volt győződve arról, hogy a kedvezményeket 1899 végéig biztosította, a pénzügyminisztérium ezzel szemben 1893-ban közölte, hogy csak 1895-ig. Más szóval a Weiss testvérek ekkor nem kaptak új kedvezményeket, hanem a már korábban megadottakat terjesztették ki a kibővített gyár egészére. A valóságban egyszerű adminisztratív tévedés történt, hiszen a Kereskedelmi Minisztérium már 1889. február 25-én értesítette a pénzügyminisztert, hogy a kért kedvezményt a pénzügyminiszter jóváhagyása esetén megadja. A pénzügyminiszter hozzájárulása után, július 12-én ez meg is történt.48 1888 szeptemberében a Weiss testvérek megpályázták a Hadügyminisztérium újabb, tábori palackokra, vizeskannákra, csészefedőkre és tarisznyákhoz szükséges fémfelszerelésekre szóló megrendelését. Közben tovább folyt a gyár bővítése: többek között emeletes raktár, új kazán- és gépház épült. A bővítések befejezése után, 1889 márciusában 720 gyári munkás és 100 napszámos dolgozott a gyárban, a gőzgépek teljesítménye 45 lóerő, a konzervgyári kapacitás 3-4-szerese volt a 1883-asnak, amely addigra kiegészült fémipari termelő berendezésekkel. A nyolcvanas évek végén a konzervgyár termékeit külföldön is megpróbálták értékesíteni. Először 1890-ben kaptak jelentősebb megrendelést Németországból, a következő évben pedig Olaszországban próbálkoztak: a gyár fémáruinak mintái a Kereskedelmi Minisztériumon és a Külügyminisztériumon keresztüljutottak el Rómába. Az olasz kormány azonban december elején közölte, hogy a bemutatott termékekre nem tart igényt, ha azonban mégis szükség lesz rájuk, akkor a Weiss-céghez fog fordulni.49 A konzervgyártás területén elért eredményeken felbuzdulva kísérleteztek a német hadseregben bevezetett Mauser típusú tölténytárak gyártásával is. Az elkészült min47 MNL OL Z 195 Áll. kedv. biz. jkv-e 48 MNL OL К 269 1889-5448/1498, 46379/2679. 49 ÖStA KA ZSt KM MLA 1887. 7A 1-1/266, 1889. 7A 1-1/61, 440; MNL OL К 269 1889-5448/1498, 46379/2679; Z 195 18888-3368; MNL OL К 231 VI. 1890-2-23244, 1891-2-43093/46808, 59016, 64161, 79821.
