Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 2. A konzervgyár

162

III. A csepeli gyáralapítás előzményei

4. kép. Weiss Berthold és Manfréd Első Magyar Conserv Gyára a Soroksári úton,

1890 k.

Metszet. Forrás: http://retronom.hu/node/13615

pályázta ezeket a megrendeléseket, s Weiss Manfréddal szinte egyszerre küldött Bécs- be konzervmintát. A minisztérium által kirendelt bizottság azonban a két minta közül csak a Weiss-féle konzerveket fogadta el.

A minisztériumi bizottság döntésével tehát Weissnek sikerült nemcsak az első komoly akadályon túljutnia, hanem a konkurenciától is megszabadult. Idejét és energiáját most már a konzervgyár létesítésének szentelhette.

A minta elküldésével egy időben telekátadási kérelemmel fordult a főváros közgyűléséhez, amelyben a Közvágóhíd és a vasúti töltés közötti 1895 négyszögöles telek átadását kérte, amely addig a főváros tulajdonában volt. A közgyűlés április 5-i ülésén azzal a feltétellel járult hozzá a telek eladásához, hogy a létesítendő konzervgyár három éven belül megkezdi a termelést.

Május végére Weiss Manfréd megkapta a kért állami kedvezményeket is. Ezt követően fordult a IX. kerületi elöljárósághoz mint iparhatósághoz a konzervgyár engedélyezése ügyében, most már az újonnan megvásárolt telken. Miután a VII. kerületi engedély alapján formailag csak az üzem áthelyezéséről volt szó, az engedély nem is késett sokáig.