Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 2. A konzervgyár
III. A csepeli gyáralapítás előzményei 163 A kereskedelemügyi minisztérium kétszeri sürgetése után végül a pénzügyminiszter is hozzájárult az állami kedvezmények megadásához, amit így május 22-én Weiss Manfréd 1895-ig terjedő hatállyal meg is kapott. Ugyanakkor azonban még nem zárult le az említett kétszersült- és kekszgyár ügye sem. Október 27-én a belügyminiszter körrendeletben ajánlotta a főváros figyelmébe a gyár támogatását. Két nappal később a kereskedelmi miniszter kért véleményt a budapesti kamarától a gyár állami kedvezményben részesítése tárgyában. A kamara illetékes bizottsága november 15-i ülésén tárgyalta a kérvényt, s végül azzal a feltétellel támogatta, ha a létesítendő gyárban a kétszersültek és teasütemények minden főbb fajtáját gyártani fogják. Miután időközben a konzervgyár felépítése befejezéséhez közeledett, a kétszersült- és kekszgyár beindítása véglegesen lekerült a naprendről.39 Nyár elejére minden szükséges előfeltételt sikerült biztosítani. Az iparhatósági engedélyek mellett a Hadügyminisztérium elismerte Weiss Manfréd szállítóképességét. Weiss megszerezte a konzervgyárhoz szükséges legoptimálisabb telket, hiszen a vágóhíd szomszédságának előnyeit aligha kell részletezni. Nyár folyamán már beindulhatott az építkezés, s a jelek szerint ezek a sikerek arra bírták Weiss Bertholdot, hogy elismerje öccse vállalkozásának megalapozottságát. Egy szeptember elejéről származó okmányon Weiss Manfréd aláírása mellett ismét megtalálhatjuk az övét is.40 A gyár három épületegyüttesből állt. Az elsőben helyezték el az igazgató és a portás lakását, a másodikban az ámyékszékeket és a csontkamrákat, míg a harmadik, 12x120 méteres V alakú épületben voltak a munkahelyiségek. A V egyik csúcsában helyezkedett el az iroda, a húsátvételi helyiség a mérleggel, a húsdaraboló három daraboló asztallal, amelyen 60 munkás dolgozhatott egyszerre, ezt követte a fuszerkamra és a hagymavágó szoba a hagymavágógéppel, a konyha három automata húsfőző üsttel, valamint tűzhellyel a mártás számára; itt további három főzőüst elhelyezésére maradt lehetőség. A töltés külön helyiségben, három asztalnál folyt. A V alak másik szárának tövében volt a bádogos műhely lemezvágóval, behengerlő géppel, lemez- és fedélkivágóval, valamint öt kettős forrasztóasztallal, amelyekhez 50 forrasztópáka tartozott. A forrasztás kézzel, gőz nélkül, gáz-levegő keverékkel történt, az öt forrasztóasztal napi 25 ezer konzerv gyártását tette lehetővé. A bádogosműhely mellett volt a próbakamra két kísérleti üsttel; ezek gőzzel működtek, az ezt követő konyhában volt a manométerrel és hőmérővel felszerelt sterilizáló autokláv, amelyben a konzervek tartósítása történt. Ez volt a konzervgyártás legkényesebb mozzanata, amelyet a gyárban üzemi titokként kezeltek. Az autokláv két kosárral óránként 24 ezer konzerv sterilizálását biztosí39 ÖStA KA ZSt KM MLA 1882. 12A 23-4/27-3; BFL IV.1407.b VI. 3999/1882., VII. 897/1882, BFL VII.2.e Cg. 2691; MNL OL К 269 1882-1306/1601, 15461/811; MNL OL Z 195 1892-2856. Állami kedvezmények bizottság jegyzőkönyve. 40 BFL IV.1407.b III. 1282/1882.
