Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 1. A Weiss család és Weiss Manfréd felemelkedése

III. A csepeli gyáralapítás előzményei 153 A fivérek malomipari érdekeltsége némileg megváltozva továbbra is fennmaradt, így a Concordiában, a Pannóniában, a Budapestben és a Molnárok és Pékek Gőzmalmá­ban. Mindezekhez járultak az egyéb részvények, mint amilyenek a bécsi Ölindustrie Gesellschaft részvényei, vagy különböző vasúti részvények.'6 Az 1880-as évek elejére az amerikai búza megjelenése, a kibontakozó búzaválság, az áringadozások hatására a terménykereskedelem nagymértékben veszített korábbi je­lentőségéből, s ezt a hadseregszállítások sem ellensúlyozhatták. Az egyes termékeknél a vétel- és eladási ár között mázsánként átlagosan mindössze egy forintos különbség volt. A szállítási költségek viszont például Verbász és Pest között hajón mázsánként 80 krajcárt tettek ki. A fivérek éppen megbízhatóságuk révén jutottak újabb és újabb meg­rendelésekhez, ez viszont esetenként arra kényszerítette őket, hogy szállítóképességük megőrzése érdekében akár veszteséges üzleteket is vállaljanak. Weissék reakciója a terménykereskedelembe befektetett tőke csökkentése volt. Ezzel egy időben a malom­ipari befektetések jövedelmezősége sem érte el az előző évtizedben megszokott szintet. Ezek az új jelenségek egyrészt óvatosságra intették a Weiss fivéreket, másrészt szükségessé tették újabb és hatékonyabb tőkebefektetési lehetőségek keresését. Ez az óvatosság a gyakorlatban a tőke tartalékolását jelentette, amelynek legideálisabb esz­köze a telekvásárlás volt. A Baugesellschaft csődbe jutása kedvező alkalmat nyújtott, ingatlanaik utolsó részét Haggenmacher Henrik mellett a Weiss fivérek vásárolták meg. Ez az Andrássy út Gyár (ma: Jókai) és Nagymező utca közötti házak blokkját jelen­tette. Ezenkívül tulajdonukban volt a Bécsi utcai Budapest Szálloda, a Váci körút és a Dessewffy utca sarkán lévő épület, az Alsódunasor 7-8., a Ferenc József rakpart 6-8. és a Csepel rakpart 23. számú ház, valamint további nyolc épület. Beépítetlen telkeik száma is meghaladta a tízet. Ezek közül a legjelentősebb a külső Váci úton az ún. Felső- Bikarét16 17 volt, amely már önmagában 60 ezer négyszögöles területet jelentett. A Weiss fivérek legértékesebb ingatlana az ún. Újvilág komplexum volt, amelyet a Fegyvergyár utca (Lipót, ma Szent István körút), a Pozsonyi út, a Katona József utca, a Pannónia utca, a mai Ditrói Mór utca és a Csáky utca (Hegedűs Gyula utca) határolt.18 Ezeknek az ingatlanoknak az értéke jócskán meghaladta az egymillió forintot, megszerzésükre azonban állítólag mindössze 190 ezer forint készpénzt fordítottak. A Weiss fivérek va­gyonuk nagyobb részét tehát az 1880-as évek elején ingatlanokba fektették, méghozzá 16 MNL OL Z 1322 1880-1881 Főkönyv. 17 A Rákos pataktól húzódott Újpestig, székében pedig a mai Béke utcáig. Az 1910-es évektől épült be szükséglakásokkal, ekkor kezdték Tripoliszként emlegetni. 18 Ez a terület ekkor még alapvetően beépítetlen volt, annak ellenére, hogy már 1876-ban elkészült a Margit híd. Számos más ingatlanbefektetéssel ellentétben ennek egyes részeit a Weiss család hosszabb ideig megőrizte, illetve maga építette be.

Next

/
Thumbnails
Contents