Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 1. A Weiss család és Weiss Manfréd felemelkedése
154 III. A csepeli gyáralapítás előzményei oly módon, hogy ezáltal nemcsak a tartalékolást sikerült megvalósítani, hanem további — és tulajdonképpen döntő - meggazdagodásukat is.19 A telekspekulációval már-már határos tőketartalékolás jellegéből adódóan is együtt járt a kedvező felhasználási, befektetési módok felderítésével. Weiss Manfréd számára nem lehetett kétséges, hogy ehhez ebben az időszakban már az ipar volt a legalkalmasabb terület. Weiss Manfréd első ipari vállalkozásainál két szempontot tartott szem előtt. Miután Magyarországon a malomipar, tágabban az élelmiszeripar hasonló szerepet töltött be, mint más, elsősorban nyugat-európai országokban a textilipar, így az alapítandó iparvállalat tevékenysége kézenfekvőnek látszott. A másik szempont a közös hadsereg megrendeléseiből adódott, hiszen - mint ahogy erről korábban már részletesen szó volt — a gazdasági kiegyezés előírta, hogy a közös intézmények olyan arányban kötelesek beszerzéseiket Magyarországon eszközölni, amilyen arányban az ország a közös költségekhez hozzájárul. A Weiss fivéreknek az alapítandó gyárjellegéről olyannyira eltért a véleményük, hogy a szétválás gondolata is felmerült. Figyelembe kellett venniük saját - viszonylag korlátozott - tőkeerejüket és az értékesítés lehetőségeit, valamint azt, hogy hiányzott megfelelő szakértelmük, hiszen nem voltak mérnökök. Ezek a tényezők is élelmiszer- ipari üzem létesítése mellett szóltak, s hogy - végül Weiss Manfréd tervének megfelelően — megalakult az első hazai konzervgyár, abban a hadügyminisztérium kezdeményezése is döntő szerepet játszott. Erről a következő fejezetben lesz szó. Saját ipari tevékenységük eredményessége megerősítette a Weiss fivéreket abban, hogy célszerű az iparba befektetni. így lett Weiss Berthold a váci Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Rt. egyik megalapítója 1885-ben, majd igazgatósági tagja, 1890-től alel- nöke. A kezdeti évek teljes kudarcot hoztak, olyannyira, hogy az 1893-as közgyűlésen Weiss Berthold az igazgatóság jelentését ismertetve bejelentette a cég csődbejutását, miután a vállalat az 1892-es évet több mint százezer forintos veszteséggel zárta, s ezzel a veszteségek összértéke elérte a 150 ezer forintot. Végül a részvénytőke radikális csökkentése mellett (250 ezer forintról 100 ezer forintra) új részvények kibocsátását és kormánykölcsön kérését határozták el. A vállalat ezzel túljutott a meglehetősen elhúzódó kezdeti nehézségeken, s a következő éveket nyereséggel sikerült zárnia. így 1894-ben közel 20 ezer forint, 1897-ben már közel 30 ezer forint tiszta nyereséget ért el. A nyereségen túl a vállalat eredményességét jelzi a fonoda üzembe helyezése 1895 szeptemberében, az alaptőkét ismét 250 ezer forintra, majd 1897-ben 300 ezer forintra, 1899-ben pedig 400 ezer forintra emelték 1000 új részvény kibocsátásával. Mindezek eredményeképpen az 1899-es nyereség 75 ezer forint lett, a vállalat ekkor Vácon kívül Selmecbányán és Iglón is telephelyet működtetett. A következő évben előbb felszámol19 Balla 1923. 85. p; BFL lV.1407.b III. 1855/1884, 1433/1884, 1938/1884, 2012/1884, 2146/1884, 66/1885, 642/1885,2214/1885, 164/1886, 808/1887, 825/1887, 2414/1888, 808/1889.
