Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez
II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez 139 lult érdekellentéte és érdekazonossága. Amíg az egyik oldalon éles konkurenciaharcot vívtak egymással, addig a másik oldalon közösen védték az osztrák—magyar ipar érdekeit. A vámközösség azonban nemcsak ezt a konkurenciát hozta létre, hanem a nemzeti kereteken messze túlmutató, hatalmas és főleg egységes piacot. Az adott körülmények között talán nehezebb volt erre a piacra betömi, de a sikeresek számára sokkal mere- dekebb ívű felívelést tett lehetővé. Éppen ez az egyik magyarázata a nagy nemzedékre jellemző, amerikai stílusú karriereknek. Az érdekellentétek és azonosságok bonyolult rendszere mellett a nagyburzsoázia kötődéseiben sajátos pszichológiai tényező is kifejlődött. Tagjainak jelentős része a Monarchia nyugati feléből származott, s ha ez identitástudatot nyilván már nem jelentett is, üzleti kapcsolatokat viszont feltétlenül. Weiss Bertholdnál is látható lesz a későbbiekben, hogy az üzleti szálak akár rokonsághoz is vezethettek, de nem Weiss volt az egyetlen, aki Bécsből hozott feleséget, így például Ullmann Mór György felesége is bécsi volt. Ugyanakkor az üzleti kapcsolatok szorosságát mutatja, hogy számos cég - és Weiss Berthold ebben ismét nem tekinthető kivételnek — a császárvárosban is vezetett - legalább átmenetileg - irodát, például a Spitzer Gerzson cég. Többen magyarországi tevékenységük ellenére sem adták fel bécsi lakásukat, vagy akár később költöztek Bécsbe. Az előbbire példa Mauthner Izidor, az utóbbira a felvidéki születésű Popper Lipót. És akkor még nem szóltunk azokról az első generációs betelepülőkről, akiknek legközvetlenebb rokonsága élt a Monarchia nyugati felében. Mauthner is ezek közé tartozott, olyannyira, hogy a Monarchia felbomlása után — hiszen ezzel magyarországi, pontosabban felvidéki érdekeltségei sem kötötték már ide - nem maradt Magyar- országon. A Dreherek ugyan áttelepültek, de hosszú ideig Dreher is valamiféle „kettős állampolgár” volt. Tulajdonképpen az a Kornfeld Zsigmond számított kivételnek, aki nem magától jött, hanem munkáltatója helyezte át Pestre. Bár feleséget ő is Bécsből választott, néhány évi itt tartózkodás után már egyértelműen a magyar fővároshoz kötődött. Igaz, ő Mauthnerrel és Dreherrel ellentétben sokkal inkább „hivatalnok” volt, semmint vállalkozó. Legalábbis annak indult. Szülőhelyéről, egy csehországi kisvárosból nem hozott magával semmiféle vagyont, inkább csak iskolázottságához képest széles műveltséget. Családi tragédiák sorozata után még gyermekfejjel indult a banktisztviselői pályán, amelynek első állomásai Prága, Bécs, Berlin és Párizs voltak. Alig volt húsz éves, amikor már vezető állást tölt be Prágában a Böhmischer Bankvereinnél, és négy évvel később a Rothschild-bank, vagyis a Creditanstalt prágai fiókjának vezetője lett. Új helyén sem maradt azonban sokáig, 1878 elején a Rothschildok áthelyezték budapesti érdekeltségükhöz, a Magyar Általános Hitelbankhoz. Itt tizenkét évig igazgatóként, majd vezérigazgatóként, végül a bank elnökeként tevékenykedett. Beosztásaitól függetlenül ő volt a bank tényleges irányítója, és mint ilyen, a magyar gazdasági életnek nemcsak egyik legbefolyásosabb, hanem egyik legkiemelkedőbb képviselője is.
