Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez
II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez 127 csak politikai magatartása miatt sem férhetett kétség, bár öt legfeljebb csak fenntartásokkal nevezhetjük tőkésnek. A politikailag legalább annyira elkötelezett Vidats Jánost7 azonban az utókor nem ismerte el. Feltehetően nem azért, mert vállalata csődbe ment. Másokról, például Ganz Ábrahámról,8 Mechwart Andrásról,9 Zipemowsky Károlyról (bár magyaros helyesírással),10 Kandó Kálmánról11 utcát, teret neveztek el. A tőkés fejlődésnek ezek a személyiségei tehát már kezdettől elnyerték a történelemtudomány és általában az utókor elismerését. A hatvanas években némileg bővült ez a kör, elsősorban olyan gépgyárosokkal, mint Kühne Ede,12 akik már nem feltétlenül műszaki tudásukkal tűntek fel. Számos üzemtörténeti munkában lezajlott a burzsoázia egyfajta átértékelése, de szigorú feltételek mellett. A most már méltatott tőkés nem tartozhatott a nagyburzsoázia legfelső rétegéhez, ugyanakkor az elismerés kizárólag - mintegy kivételképpen - csak a tárgyalt üzem tulajdonosának szólt, s végül ebből a megkötésből adódóan csak ipari tőkés lehetett, akit kimondva vagy kimondatlanul szembeállítottak a banktőkésekkel, a finánc-oligarchiával. így aztán a Ganz-gyár krónikása határozottan negatív jelenségként ábrázolta, hogy Kornfeld Zsigmond személyében a Hitelbank behatolt a gyárba. A szerző nem foglalkozott azzal, hogy e behatolás nélkül - a már akkor is nagy múltú és a későbbiekben is vezető nagyvállalat - minden jel szerint csődbe jutott volna. Bár ez a szembeállítás ismét marxista-leninista terminológiára épül, a gyökerek megint csak más eredetűek. Hiszen pontosan ezt az alapállást fogalmazta meg Helfy Ignác az 1873-as bécsi tőzsdekrach után: „A tőzsdével szemben áll a műhely: ha meg 7 Apja Vidats István fejlesztette ki a róla elnevezett ekét, majd ennek gyártására hozta létre Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyárat. János a márciusi ifjak egyike, a szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült, de elfogták, és 1851-ben halálra ítélték. Kegyelemben részesült, 1853-ban szabadult. 1865-ben szélsőbaloldali programmal országgyűlési képviselővé választották, az általa elnökölt Ferenc József Takarékpénztár csődje után (tőzsdekrach) 1873-ban öngyilkos lett. Ezzel a családi vállalkozás is megszűnt. 8 A svájci születésű Ganz Ábrahám 1844-ben hozta létre budai vasöntőjét, amely az iparosodás során korszerű termékek gyártásával (kéregöntésü vasúti kerék, malomipari őrlőhenger) tűnt ki. 1867-ben ő is öngyilkosságot követett el, de ezt vállalata túlélte, irányítását a gyár mérnökei (igazgatói) vették át. 9 Mechwart András 1859-ben lépett a Ganz-gyár szolgálatába, majd a tulajdonos halála után két társával átvette a gyár vezetését. О lett az 1869-ben alakult Ganz és Társa Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. műszaki igazgatója, majd vezérigazgatója. 10 Mechwart 1878-ban Zipemowskyra bízta az új villamos osztály vezetését. Az ő tervei alapján készült el az első egyenáramú dinamó. 1882-ben Déri Miksával kifejlesztette és szabadalmaztatta a Nemzeti Színház világítására a váltakozó áramú generátort. 1892-ben nevéhez és a Ganz-gyárhoz fűződött a római erőmű és távvezeték létesítése. 11 Kandó Kálmánt 1894-ben Mechwart hívta meg a Zipernowsky vezette villamos osztályra az indukciós motorok hazai gyártásának bevezetésére. A háromfázisú energiatermeléshez és -elosztáshoz ő tervezte a generátorokat és transzformátorokat. Gyártásuk beindítása ugyancsak Kandóhoz kötődött. Úttörő szerepe volt a vasutak villamosításában, maga tervezte az első villamos mozdonyokat. 12 A hamburgi születésű Kühne Ede 1862-ben került egy mosoni mezőgazdasági gépműhelybe, ennek átvétele után létrehozta az ország legjelentősebb mezőgazdasági gépgyárát, amelynek sikerét nagyrészt saját találmányai biztosították.