Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez
124 II. A nagy nemzedék, avagy adalékok a hazai nagyburzsoázia megítéléséhez amelynek, illetve számos kiemelkedő tagjának lépten-nyomon adunk beutazási vízumot a halhatatlanságba.”1 A polgári korszakban a hazai nagyburzsoáziáról egyes genealógiai munkák mellett leginkább olyan zsurnalisztikái feldolgozások születtek (például Radnóti József, Balla Vilmos, Kun Andor tollából), amelyek apologetikájukkal legfeljebb csak feudális vagy egyéb szélsőjobboldali eredetű kritikákhoz képest tekinthetők jelentősnek. Még csak nem is ezek visszahatásaként, hanem egy önmagából kiforgatott marxizmus jegyében születtek az ötvenes évek első felében azok az ökonomizáló művek, amelyek kész sémákra, ítéletekre és előítéletekre próbálták felaggatni/felhúzni a bőséges, de felületesen és egyoldalúan kezelt tényanyagot. Ennek a fejlődésnek most már valóban visszahatásaként az ötvenes évek második felében és tulajdonképpen a hatvanas évek egészében a nagyburzsoázia kialakulása és kezdeti fejlődése teljesen kiszorult a történettudomány látómezejéből. Az egyetlen kivételt Vörös Károlynak a budapesti virilistákkal foglalkozó tanulmánya jelentette. A hetvenes évekre viszont mintha oldódott volna a korábbi görcs, megjelentek Vörös további tanulmányai, majd kötete, Hanák Péter társadalomtörténeti tanulmányai, az évtized végén pedig két egyetemista — Koncz Katalin és Halmos Károly — tárgyalta szakdolgozatában az addig oly mellőzött témát. A közvéleményt érthetően nem annyira ezek, mint inkább Moldova György A szent tehén című szociográfiája, illetve — a párhuzamok miatt is - Andrzej Wajda filmje, az ígéret földje rázta fel.2 Időközben a téma, hordereje és aktualitása folytán amúgy is kilépett a tudomány és művészet kereteiből. Az 1973-74 óta kibontakozó világválság ugyanis példátlan élességgel világított rá a magyar gazdaság korszerűtlenségére. A rugalmasság, alkalmazkodóképesség, gazdasági hatékonyság stb. mellett a vállalkozói szemlélet is felkerült a bűvös fogalmak listájára. Hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy amíg a társadalmi, politikai szervezetek helyenként már görcsösen keresik hagyományaikat és viszonyukat a múlthoz, addig a vállalkozás, a vállalkozói szemlélet teljesen kiszorult napjaink úgynevezett vállalkozóinak (a szocialista vállalatvezetőknek) hagyományai közül. Zavarba ejtő a történész számára, ha többéves kutatása közben választott témája hirtelen aktuálissá válik, egyfajta konjunktúrának örvend. Az persze csak öröm, ha kiderül, gondolatai nem egyfajta elszigetelt, fennkölt tudományosság síkján mozognak, hanem saját kortársait is foglalkoztatják. Ugyanakkor az sem feledhető, hogy az előző 1 Hanák Péter lektori véleménye a szerzőnek Weiss Manfrédról és családjáról szóló tanulmányáról. (1980) 2 Az 1945 előtt megjelent művek közül a teljesség igénye nélkül a következőket érdemes kiemelni: Balla 1923, Kempelen 1911-1933, Kempelen 1931, Kempelen 1932-1933, Kempelen 1940, Kosa 1917, Kosa 1922, Kosa 1924, Kőszeghy 1899, Kun 1933, Radnóti é. n, Radnóti 1929, Az újabb szakirodalomból: McCagg 1972, Halmos 1979, Hanák 1974, Hanák 1975b, Koncz 1979, Koncz 1981, Szabad 1976, Vörös 1979, Moldova 1980; Andrzej Wajda: ígéret földje (1975).
