Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 5. Az 1907. évi 3. törvénycikk. Más út-kiút?
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 105 rendelést voltak kénytelenek ausztriai gyáraknak adni a törvény előírásai ellenére, mivel a magyarországiak a már folyamatban lévő megrendeléseik miatt nem vállalták a szállítást.288 Az állami megrendelések a világháború kezdetéig elérték az ipari termelés 13-14%- át, sőt a gépiparban a 30%-ot is.289 1912-ben a közlekedési vállalatok ipari beszerzéseinek értéke meghaladta a 308 millió koronát, ennek 87,1%-át a hazai ipartól rendelték meg. Az állami hatóságok, a törvényhatóságok és községek közel 60 milliós megrendelésének 95%-a jutott a magyar iparnak, ez az összeg évente mintegy 10 millió koronával emelkedett.290 1907 és 1913 között az állami beszerzések értéke megkétszereződött. A közszállításokhoz hasonlóan jelentős előrelépés történt a hadseregszállítás esetében is. A kormány és a hadügyi igazgatás közötti új megállapodásról Szterényi 1906. október 23-án tájékoztatta az országgyűlést. Állítása szerint „Magyarországon a hadsereg kvótája teljesen biztosítva van, és pedig a kompenzáció elvének érvényesítésével”.291 Az új megállapodás szövegét november 29-én terjesztette be, ez a fennálló gyakorlatnak megfelelően bővítette az 1900-as megegyezést. Szterényi korábbi állításával szemben a megállapodás csak korlátozottan érvényesítette a kompenzáció elvét: kizárólag a szabadalommal védett cikkeknél és csak azonos beszerzési csoportban. A kincstári gyárak kérdése csak annyiban szerepelt, hogy az általuk eszközölt beszerzéseknél is érvényesíteni kellett a kvótaszerű elosztást. A magyar szállítóknak felkínálták a legolcsóbb osztrák árat, s ha ezt azok nem fogadták el, akkor ezért a magyar ipart lehetőleg más rendelésekkel kárpótolni kellett. A pályázati feltételeket, mintákat Budapesten is meg lehet tekinteni, a Magyarországon állomásozó csapatok a pályázat nélküli beszerzéseket Magyarországon eszközük, a magyar szállítók számára kötelező a hazai beszerzés, a hadügyminiszter pedig rendszeresen tájékoztatja a magyar kereskedelmi minisztert és meghatározott kérdésekben kikéri a véleményét, a magyar ipar a hadihajók gyártásában mint alvállalkozó lehetőleg a kvóta arányában vesz részt. A megállapodás meglehetősen pontatlanul fogalmazott meg olyan kérdéseket, amelyek a gyakorlatban részben már megoldódtak. Ennek következtében hosszabb vita alakult ki a kompenzáció és a kincstári gyárakban kifizetett bérek kérdésében. Az osztrák kormány erélyes fellépésének hatására a hadügyminiszter újraértelmezte a megállapodást, ez ellen viszont december 19-én Kossuth tiltakozott.292 A GYOSZ végrehajtó bizottsága szintén megvitatta a megállapodást. Az ülésen Chorin ismertette a hagyományos sérelmeket, s kísérletet tett a szerződés kedvező interpretálására. A magasabb magyar árakra vonatkozó követelést a kormány és a delegáció illetékes albizottsága 288 Österreichisch-Ungarische Montan- und Metallindustrie-Zeitung und Rundschau der Maschinenindustrie 1908. 5. 289 Berend-Ránki 1972. 56. p. 290 A m. kir. kormány 1912. 74. p; A m. kir. kormány 1913. 71. p. 291 KN 1906. október 23. 292 GYOSZ Közlemények, 1907. 30. 120-127. p.
