Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - Rendi megoszlás - városigazgatás

az e kérdésben teljes összhangban fellépő német és magyar kereskedők háttérbe szorítani legsikeresebb és ezért legveszélyesebb vetélytársaikat, a görögkeleti vallású ún. görög kereskedőket. Minthogy a város igazgatása a XVIII. században a német polgárság kezében volt, a magyarok (Budán a rácok is) követelték az őket képviselő szószólók megválasztását, és igyekeztek képviselőiket bejuttatni legalább a külső tanácsba. Érdekérvényesítésre azonban e nemzetiségeknek csak a polgárjoggal rendelkező tagjai voltak képesek: a városi lakosságnak mind nagyobb hányadát kitevő, polgárjoggal nem rendelkező része (és ezek közül igen nagy számú volt a magyar nemzetiségűek aránya) semmiféle befolyást nem tudott gyakorolni a város igazgatására. Rendi megoszlás — városigazgatás A rendi értelemben vett polgárság, azaz a polgárjoggal rendelkezők csoportja ekkor még szinte teljesen az ingatlanbirtokos önálló kézműves mesterekből és kereskedőkből, valamint Budán a szőlősgazdákból közül ki, hiszen a polgárjog elnyerésének előfeltétele a városi ingatlan, vagy céhfelvétel volt, ugyanakkor az iparűzés, kereskedés és bormérés joga, valamint a városi szabadságjogok élvezete a polgárjog elnyeréséhez volt kötve. Azaz a polgárság, illetve a birtokos, önálló városlakó fogalma ekkor még csaknem teljesen egybeesett. A város igazgatásában is csak a polgárok vehettek részt: közülük kerültek ki a bíró és polgármester által vezetett tanács, valamint a tanács munkáját ellenőrizni hivatott és az új tanácstagok választásával megbízott szélesebb testület, a választott polgárság tagjai is. Ez utóbbiak hatásköre azonban igen korlátozott volt, lényegében a számadások ellenőrzésére, és ennek során a gyakori visszaélések feltárására, valamint többnyire eredménytelen panasziratok fogalmazására és az önkormányzati szervek tagjainak újraválasztására korlátozódott. A választójog szerepe azonban nem volt túl jelentős, mert mind a tanács, mind a választott polgárság tagjai életük végéig viselték tisztüket. így a tisztújítások során csupán a csekély számú megüresedett poszt betöltésében érvényesíthette a választott polgárság szavazati jogát. A választott polgárok tiszte is egész életükre szólt, a megüresedett helyekre maguk jelöltek új tagokat. E választási rendszerrel, amely az 1840-es évekig érvényben maradt, másfél évszázadon keresztül biztosították a jómódú kézműveskereskedő réteg töretlen hatalmát. 86