Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A fővárossá emelkedés első lépései (A XIX. század első fele)

A XVIII. század folyamán a két város növekedése, valamint gazdasági és társadalmi életük fokozódó differenciáltsága következtében megszaporodott és egyre szerteágazóbbá vált a tanács igazgatási tevékenysége. Egyre több és sokrétűbb, bonyolultabb ügyet kellett intézniük, ezért önálló hivatalokat hoztak létre, ami a hivatalnokok számának növekedéséhez vezetett. A különböző tisztségek betöltését csak a század végétől kötötték szakképzettséghez, elsősorban a jogi végzettséget tartották kívánatosnak. A tanácstagok és főbb tisztségviselők a vagyonos kézműves-kereskedő családok képviselőiből kerültek ki, a hivatali bürokrácia még csak alakulóban volt. Bár a kiváltságlevél nagyfokú autonómiát biztosított a város belső ügyeinek intézésében, az erősödő központi hatalom mindinkább uralma alá vonta a város vezetését, részben a kormányszervek rendeletei és fokozott ellenőrzése, részben a tisztújításra kiküldött királyi biztosok révén. A fővárossá emelkedés első lépései (A XIX. század első fele) Pestnek, mint országos kereskedelmi központnak jelentősége a XVIII. század végén már olyan nyilvánvalóvá vált, hogy II. József centralizációs intézkedései során 1784-ben úgy döntött: a központi kormányhatóságokat - a Helytartótanácsot és a Királyi Kamarát - Pozsonyból e központ közelébe, az eddig csak névleges fővárosba, Budára helyezi át, és a budai vár lett a király helytartójának, a nádornak székhelye is. A választás egyrészt fővárosi titulusa, másrészt polgárainak a forgalmas testvérváros lakóihoz képest tradicionálisabb, nyugalmasabb életformája miatt esett Budára. Ugyanezen évben Pestre helyezték át az 1777-ben Nagyszombatról Budára költöztetett egyetemet. így a XVIII. század végére Buda visszanyerte igazgatási központi szerepkörét, azonban sajátos módon a fővárosi szerepkört a két közigazgatásilag különálló város együttesen töltötte be: Buda, mint országos közigazgatási, Pest mint gazdasági és kulturális központ. Mellettük még hosszú évtizedekig politikai központ maradt az országgyűlés székhelye, Pozsony is és csak az 1830—40-es évek reformmozgalmai során vált Pest a politikai élet centrumává. A főváros fejlődésének motorja továbbra is a gazdaság maradt: a napóleoni háborúk korában, a kontinentális zárlat idején, 1808 és 1814 között e város lett főhelye a gyarmati árukkal való kereskedésnek. Ez a fellendülés ugyan rövidéletű volt, mégis jelentős hatása volt a pesti kereskedelem fejlődésére és kihatott a dekonjunktúra éveire is. E kedvező hatás megmutatkozott a kereskedők számának és a 87