Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A lakosság vallási és etnikai összetétele

a további földbirtokvásárlással szemben, színvonalas bérpaloták építésével hozzájárultak Pest nagyvárosi arculatának kialakításához. A kereskedelemben a görögök kivonulásával támadt űrt a zsidó kereskedők betelepüléséig néhány jelentősebb helyi kereskedő próbálta áthidalni, de ezek általában külföldi - főleg bécsi - nagykereskedők faktoraiként, megbízottjaiként nem pótolhatták a honi önálló nagykereskedők hiányát. A görög termény- és nagykereskedők szerepét bizonyos mértékig az óbudai zsidó községben élő kereskedők vették át, akik a XVIII. század közepétől kamarai védettséget élveztek, és szabadon kereskedhettek a kamarai uradalom területén, valamint a szabad királyi városokban is a vásárok idején. Letelepedésüket azonban a budai és pesti tanács tiltotta, így nem válhattak a városi társadalom szerves részévé. Budán egyértelműen a helyi napi forgalomra szakosodott kiskereskedők működtek jelentéktelen számban. Ezek nem is hozták létre érdekvédelmi szervezetüket. A két testvérváros, bár népességszámát tekintve a legnagyobb magyar városok közé tartozott, európai léptékben csak a középvárosi szintet érte el. Ezt tükrözte a városkép és a lakosság foglalkozási és társadalmi összetétele is. A lakosságnak csaknem a felét napszámosok, cselédek, fuvarosok, és egyéb bérből élők tették ki. A második legnépesebb, a lakosság mintegy egyharmadát felölelő foglalkozáscsoportot a kézművesek alkották, a kereskedők, tisztviselők és értelmiségiek aránya ekkor még elenyésző volt. A lakosság vallási és etnikai összetétele A főváros lakossága vallási megoszlását tekintve elég homogén volt: mindkét városban a katolikusok voltak túlsúlyban, rajtuk kívül csupán a görögkeletiek alkottak jelentősebb közösséget. Etnikai összetétele viszont sokszínű volt, ami gyakori súrlódásokhoz is vezetett. A XVIII. században a három nagy nemzetiségi csoport: a magyar, a német és a - rác, macedón és görög bevándorlókból alakult - görögkeleti (illír) nemzetiség közötti ellentéteket nem annyira a nyelvi, vallási vagy kulturális különbségek, mint a gazdasági érdekellentétek élezték ki. A magyarok és németek közötti ellentét tulajdonképpen a kevésbé jövedelmező szakmákban működő magyar polgárok szembenállása volt a városigazgatást kisajátító, túlnyomórészt bevándorolt német kézmüvesekkel és kereskedőkkel. Hasonlóképpen nem nemzeti vagy vallási eszméktől, hanem gazdasági érdekektől vezérelve próbálták 85