Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A népesség és a beépített terület növekedése

a többi európai fővárostól eltérően nem az uralkodói akarat, hanem földrajzi, gazdasági tényezők befolyásolták szerves fejlődését. A kedvező földrajzi fekvés előnyeit Pest tudta jobban kihasználni. A XVIII. század elején a városok népességszám szerinti rangsorában még valahol a 18-20. helyen álló kisváros a század közepére már túllépte a regionális piac kereteit. Vásárainak élénk forgalma rengeteg hazai és külföldi kereskedőt vonzott. A XVIII. század végén a helyi lakosság létszámát jócskán meghaladó, mintegy harmincezer főre becsült látogató a pesti vásárt a nagybani forgalom tekintetében fokozatosan európai jelentőségűvé, a várost pedig az országos kereskedelem egyértelmű központjává tette. Az 1724-ben Pestre telepített központi bíróságok - az állandó királyi tábla és a hétszemélyes tábla, közös nevén a Királyi Kúria - a vásárok közötti időszakban is hozzájárult a forgalom élénküléséhez, mert az egész országból nagy számban időztek itt a peres ügyeiket intézők. Ezek, valamint a bíróságok tisztviselői igényes vásárlóerőt jelentettek a helyi kereskedők és iparosok számára. A főváros néhány évtized alatt jelentős gazdasági és társadalmi változásokat élt meg. A felszabadulást követő első évtizedekben a lakosság nagy részének fő megélhetési forrása a mezőgazdaság volt, amely csak fokozatosan szorult háttérbe a kezdetben még szerény méretű, majd fokozatosan terebélyesedő kézművesiparral szemben. A kereskedelem túlnyomórészt a helyi igényeket kiszolgáló kiskereskedelem keretei között maradt. A húzóerőt a vásári kereskedelem jelentette, mely elsősorban Pest fellendülésében éreztette hatását. A népesség és a beépített terület növekedése Pest rohamos fejlődését tükrözi a lakosság példátlan ütemű növekedése a XVIII. század elejei 3500-ról a század végi mintegy 20000 főre. A XVIII. század végén Buda - Debrecen és Pozsony után - az ország harmadik legnagyobb városa volt, m íg P est a rangsorban - Szeged után következve - az ötödik helyen állt. A két város eltérő növekedési ütemét mutatja, hogy míg Pest népessége a XVIII. század folyamán megötszöröződött, Budán a növekedés csak másfélszeres volt. A népességnövekedés fő forrása a bevándorlás volt: a XVIII. század elejei nagy arányú külföldi bevándorlás (elsősorban az osztrák tartományokból) a század végére csökkenő tendenciát mutat. A városlakók egyre növekvő része származott Magyarországról, többnyire a szomszédos megyékből, elsősorban a Dunántúl 80