Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A magyar főváros „rendhagyó" felemelkedése

1702-ben 1648 adófizetőt regisztráltak, a lakosság száma tehát meghaladhatta a nyolcezret. Buda és Pest a felszabadulást követően tulajdonképpen földesúri város volt: a földesúri jogokat a Budai Kamaraigazgatóság gyakorolta. (Óbuda ekkor a Zichy család fennhatósága alatt álló földesúri, majd 1767-től kamarai mezőváros volt.) A két testvérváros - Fehérvárral és Esztergommal együtt - közel két évtizeden át, szívós harcot vívott korábbi kiváltságainak visszanyeréséért, és csak 1703-ra tudta megszerezni, hatalmas anyagi áldozatok árán, a szabad királyi városi rangot újrabiztosító kiváltságlevelet. A városok azonban évekig nem tudták maradéktalanul érvényesíteni jogaikat, mert a kiváltságlevélben felsorolt jövedelemforrásaik mindaddig a Kamaraigazgatóság rendelkezése alatt maradtak, amíg 171 l-ben Eleonóra császárnő az 1703. évi kiváltságlevél megerősítése és megújítása során elrendelte, hogy azok az érdekelt városok tulajdonába kerüljenek. A szabad királyi városi jog visszanyerése, a városi önkormányzat biztosítása meggyorsította a két város újjáéledését és megnyitotta az utat egyre rohamosabb ütemű gazdasági és társadalmi fejlődésük számára. A „névleges"főváros a XVIII. században A magyar főváros „rendhagyó" felemelkedése A nemzetállamok kialakulása a kora-újkorban a városok közül elsősorban az uralkodó székhelyéül szolgáló fővárosok gyors fejlődését mozdította elő. A hatalom centralizációja szükségessé tette egy állandó igazgatási központ kialakítását, így a rezidenciájukat a középkorban még gyakran váltogató királyok udvarukat és egyre terebélyesedő bürokratikus igazgatási apparátusukat immár tartósan telepítették le az erre a célra kiválasztott, vagy egyenesen e célból alapított városokba. Az állami hivatalok bővülő feladatköre és növekvő létszáma szükségessé tette a szorosan vett udvartól elkülönülő elhelyezésüket, fontosságukat és az állam erejét megfelelően kifejező pompás épületekben. Az udvar és a központi hivatalok jelenléte hatalmas vonzerőt gyakorolt mindazokra, akik részesülni kívántak a hatalomból, és ez olyan igényes fogyasztóközönséget hozott létre a fővárosokban, amelynek ellátása és ki78