Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Budapest területének története a budai magyar polgárok egyenjogúsításától a németek kitelepítéséig (1439-1529) - 3.) Igazgatás

voltak. A tárnokszék a pereket a budai jog alapján döntötte el, és joggyakorlatát „A hét város törvényei" című, röviden tárnoki jognak nevezett jogkönyvben foglalta írásba. Ezen kívül több ízben a városokra kötelező statútumokat is hoztak. A „hét város" közé a XV. század második felében nyolcadikként Pest is bekerült. Buda azonban maga is fellebbezési fórum volt. Kisebb városok és mezővárosok „anyavárosaként" ítélkezhetett az onnan érkező fellebbezések ügyében. Tudunk, pl. egy 1474-ben Sajószentpéter mezővárosból fellebbezett ügyben hozott ítéletről. Az viszont Buda egyedi, fővárosi jellegéből eredő kiváltsága volt, hogy bizonyos mértékben országos büntetőbíráskodási jogkört gyakorolt. Nemcsak bárhol elfoghattak a budaiak a közbűntényeseket, hanem kimutathatóan a várossal és lakóival össze nem függő bűnügyekben is ítélkeztek, és a király ilyen személyeket, birtokos nemeseket is, a budai városháza börtönében tartott fogva. Pest ebben a korban lett jogilag egyenlő Budával. Az 1470-es évektől a korábbi hat helyett már itt is tizenkéttagú tanács működik a bíró mellett. II. Ulászló pedig jogilag is szabad királyi város rangot ad a városnak. Azt már láttuk, hogy a tárnoki városok közé is bekerült. A királynéi Óbuda földesúri város maradt, amelynek nem nagyon sikerült joghatóságát a káptalani városrészre kiterjeszteni. Budafelhévíz akkor már a helyi társaskáptalan birtoka - mezőváros előjárósággal rendelkezett, és ugyancsak II. Ulászlótól kapott pecsét (és címer) használati jogot. Bár Buda - egyre jobban Pest is - az ország vezető városai közé tartozott, itt a király erősebb beleszólási joggal rendelkezett, mint más városokban, és a városi hatóság jogköre sem terjedt ki a teljes lakosságra. Elsősorban a budai királyi vár szerepét kell kiemelnünk. Mátyás uralkodása kezdetétől a vár élen álló várnagy mindig a király által közvetlenül kinevezett személy volt, a nádornak már semmi köze nem volt hozzá. A várnagy nemcsak a katonai parancsnok szerepét játszotta, hanem beleszólhatott a városok ügyeibe is. A XV. század elejétől a budai bírót és tanácsot a királynak, távollétében a tárnokmesternek, vagy a várnagynak kellett megerősítenie. Valószínűleg ez volt a helyzet Pesten is. A várhoz tartoztak a két városban élő egykori királyi conditionariusok, azaz az uralkodónak szolgáló népek. Budán a halászok számítottak ilyennek, a halászcéh tehát független volt a várostól. Pesten pedig a hajósok maradtak szolgálattevők. Nekik is céhhez hasonló szervezetük volt, és saját céhházzal rendelkeztek. Elükön-más céhektől eltérően nem céhmester, hanem bíró állott. Mivel az ő kezükben volt a szeremségi bor szállítása, igen gazdag, tekintélyes emberek voltak. A hajóscéh egyenjogúként kötött szerződést a várossal, hiszen közvetlenül a budai várhoz tartozott. 60