Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Budapest területének története a budai magyar polgárok egyenjogúsításától a németek kitelepítéséig (1439-1529) - 2.) A társadalom alakulása a késő középkorban

német Kreus György vette el, aki később, tanácstagként is, felváltva használta saját családi nevét, és neje első férjéét, azt viszont nem tudjuk, hogy a tanácsválasztásnál Kreus-Kömlődi Györgyöt németként, vagy magyarként választották meg. (Vagyonát ugyanis a Kömlődi örökségből szerezte.) Az különben általános volt, hogy amennyiben valaki felesége első férje örökségét kapta kézhez, az felvette annak családnevét. Érdekes viszont, hogy az igazi német vagy magyar vezetőréteg és az ugyanahhoz a népcsoporthoz tartozó néhány gazdag kézműves család is ritkán házasodott egymással. A német vezetőréteg a saját városa azonos rétegén kívül a Budával kereskedelmi kapcsolatban álló hazai és külföldi német városok vezetőrétegével, patriciátusával házasodott. A magyar vezetőréteg a nemességgel, valamint a magyar anyanyelvű városok és mezővárosok vezető polgárcsaládjaival kereste a családi kapcsolatokat, ugyanezt mondhatjuk a zömében szintén magyar pesti vezetőrétegről. A magyar nemesi rokonság - eltérően a korábbi évszázadtól - a tekintélyes német családoknál ritka volt. Igaz, Pemfflinger János budai bíró leányát a Gárdonyi Géza Egri csillagok c. regényéből közismert Török Bálint főúr vette feleségül. A vezetőréteg összetételét leginkább a budai város tanács tagjain keresztül ismerhetjük meg. Közülük 1440-1529 között 35,8%-ának nem ismerj ük foglalkozását, ők azonban vagy kereskedők, vagy gazdag szőlőbirtokosok lehettek, ezek foglalkozását ugyanis nem mindig adják meg forrásaink. Ugyancsak 35,8% igazolhatóan kereskedelemből élt meg. A kézművesek aránya 15,8%. Értelmiségi foglalkozást (ügyvéd, orvos, királyi hivatalnok) űzött a tanácstagok 12,6%-a. Ez utóbbiak zöme - egy német orvos kivételével - magyar volt. A pesti vezetőréteg hasonlított a budaihoz. A középkor végén a tanácstagok közül 22,4% volt iparos, ami valamivel magasabb arányt jelentette a budainál, értelmiségi pedig 13,4%, lényegében annyi, amennyi Budán jutott be a városi vezetőrétegbe. A többiek foglalkozását kevéssé ismerjük, feltehetően zömében kereskedők lehettek. A kézművesek közül mindkét városban elsősorban ötvösök, mészárosok, pékek, szabók és szűcsök jutottak be a városi vezetőrétegbe, azaz csupa olyan szakma képviselői, amelyik kereskedelemmel is foglalkozott. (A budai zsemlyesütő pékek kezében volt pl. a malomipar nagy része is, így a gabona- és lisztkereskedelemben is szerepet játszottak.) Pesten bíróvá csak egyetlen iparost, egy kőművest választottak meg, aki azonban nyilván építési vállalkozó lehetett. Óbudán a jelek szerint a szőlőbirtokos réteg tartotta kezében a hatalmat. A kézművesek aránya a budainak 57