Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Budapest területének története a budai magyar polgárok egyenjogúsításától a németek kitelepítéséig (1439-1529) - 2.) A társadalom alakulása a késő középkorban

felelt meg; 15,6%. Ebben a városban azonban a tanácsbeli polgárcsaládok közt jobban elkülönült egy szűk réteg. Futamot Gergely 1493 és 1521 között töltötte be a bírói széket, igaz, megszakításokkal. Valószínűleg az ő fia volt a hasonló nevű óbudai kanonok, aki ezáltal Óbuda káptalani részének társföldesura volt, apja bíróságának második felében. A középpolgárságot politikai síkon azokban az iparágakban, ahol működött ilyen, a céhek képviselték. Tekintve, hogy a gazdagabb szakmák vezető tagjait bevonták a városi vezető rétegbe, így talán a korábbi korszaknál is kisebb mértékben tudták szavukat érvényesíteni. A jelek szerint erre csak egy lehetőségük volt, a vezetőréteg frakcióit játszhatták ki egymás ellen. Talán ennek volt a következménye, hogy a magyar Ádám Gergely budai bíróságát egyszer Kanczlyr János, a német Pemfflinger Jánosét pedig Harber Mátyás ötvös szakította meg. Kanczlyr különben neve ellenére magyar volt, kereskedő és a királyi pénzügyigazgatás hivatalnoka. Megválasztását valószínűleg annak köszönhette, hogy öccse, a szintén budai kereskedő Angelus a nagyhatalmú Bakócz Tamás főkancellár, a későbbi bíboros húgát vette feleségül. A középréteg viszonylagos nyugalma részben talán annak következménye volt, hogy az alsóbb rétegek mozgolódásától ők is tartottak. A köznép és a plebejus réteg sem volt egységes. Viszonylag nagy számuk volt a kézműves legényeknek és inasoknak. Ez a réteg más városokban sem tartozott a legbékésebb lakosok közé, és gyakran külön legényegyletekbe tömörült. Ennek ellenére többségük még remélhette a mesterjog megszerzését, és beintegrálódását a polgárságba. A céhbe kerülés feltételeinek már említett megnehezedése azonban egy részük esetében ezt már megakadályozta. Azáltal, hogy a gazdag budai mészáros céhben az özvegyek hosszabb ideig nem adták fel az ipart, a legények nagyon nehezen juthattak önálló mészárszékhez. Megteremtődött emellett egy szabályos bérmunkás réteg is. Kialakultak már céhen kívüli iparok, amelyek a kereskedelmi tőke befolyása alatt álltak, így a serfőzdéknél és a malmokban. (Érdekes, hogy a nem szőlőtermelő felvidéki városokban a sörfőzés céhbeli keretben történt, Budán viszont gazdag kereskedők, pl. a Pemfflingerek tartottak fenn sörfőzdét. Igaz, a fővárosban nyilván jóval kevesebb sört fogyasztottak, hiszen rendelkezésre állt a bor, a lakosság jó része pedig magyar volt.) Ezen kívül a nagy építkezéseken és az ágyúgyártásban dolgoztak bérmunkások. Budán működött ugyanis a királyi ágyúgyártó műhely. A legnagyobb tömeget azonban Budán és Óbudán a mezőgazdasági munkások, a szőlőkapások jelentették. 58