Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Budapest területének története a budai magyar polgárok egyenjogúsításától a németek kitelepítéséig (1439-1529) - 2.) A társadalom alakulása a késő középkorban

Prága lakossága 30000, Bécsé 20-25000 lehetett. 20000 lakos felett a középkorban már nagyvárossal számolhatunk, így Buda, testvérvárosaival együtt, annak számítható. A középkor végi Buda 1439-ben bevezetett új választási rendszere kitűnően bevált. 1529-ig, amikor Szapolyai János király a németeket kitelepítette a városból, nem hallunk nemzetiségi ellentétekről a fővárosban, a német és a magyar vezetőréteg koalíciója kormányozta a várost. Arra is gondoltak, hogy a leggazdagabb kézművesek közül is bejusson néhány a tanácsba, legyenek azok akár németek, akár magyarok. Az egyik leggazdagabb szakmából, amelyet a budai német mészároscéh fogott össze, egy-egy céhtag szinte folyamatosan benn ült a tanácsban. Az iparosok száma azonban kevés maradt. Ritkán, olykor bíróvá is választottak egy kézművest, így 1478-ban a magyar Üveggyártó Mátét, vagy 1503-ban a német Harber Mátyást, aki korábban Mátyás király ötvöse volt, ekkor azonban már inkább kereskedőnek számított. Az új városi réteg hatalmas szilárdságát mutatja, hogy gyakori volt a bírói tisztet sokszorosan betöltők száma, noha a német-magyar váltakozás miatt senki sem lehetett két egymást követő évben bíró. A bambergi eredetű Münzer Jánost 1447-ben választották meg először bíróvá, 1475-ben, kilencedik bírósági évében halt meg. A magyar Ádám Gergely 1482-1500 között hétszer, a német Pemfflinger János 1491-1509 között nyolcszor ült a bírói székben. Mint már említettük, ebben az időben már nem mutatható ki egyetlen család sem négy-öt generáción át a városi vezetőrétegben. Alig egy-két esetet lehet kimutatni, ahol az apa után fia is részt vett a város irányításában. Az említett Harber Mátyás fia, János 1507-1524 közt, pl. négyszer töltötte be a bírói tisztet. A vagyon és a tanácsi befolyás gyakrabban nőágon öröklődött. A század első felében többször bíróságot viselt Siebenlinder János vagyonát veje, a Baselből származó Munich Henrik örökölte, hogy az tőle saját vejére, a már említett Münzer Jánosra szálljon. Münzer leánya az egyik legősibb nürnbergi patríciuscsaládból való Haller Ruprechthez ment hozzá, aki - Budára költözvén - kereskedő, tanácstag, majd bíró is lett. Legifjabb fiának nemesi birtokra költöző leszármazottai, az Erdély történetében nagy szerepet játszó Hallerkői gróf Hallerek. A tanácsban ülő vezetőréteg négy csoportból tevődött ki; a német és magyar igazi vezető rétegből, valamint az ugyancsak német és magyar gazdag kézművesekből. Érdekes, hogy a négy vezetőréteg csoport ritkán házasodott egymással. Német-magyar házasság - eltérően a XIV. századtól - igen ritkán jött létre, a kivételt özvegyek esetében lehet kimutatni. A magyar Kömlődi Gál özvegyét a 56