Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Budapest területének története a budai magyar polgárok egyenjogúsításától a németek kitelepítéséig (1439-1529) - 2.) A társadalom alakulása a késő középkorban

ingóságra adhattak kölcsönt. Mivel kereskedésüket és kézműipari tevékenységüket akadályozták (leszámítva a ki nem váltott kézi záloggal történő üzletelést), ez volt egyik fő megélhetési forrásuk. A zsidókamat igen magas volt, ami azonban érthető, ha arra gondolunk, hogy ez az üzlet igen nagy kockázattal járt. Az uralkodók ugyanis igen gyakran alkalmazták a „levélölést", azaz érvénytelenítették a kölcsönlevelet, így a hitelező zsidó csak a kölcsönt kapta vissza, de kamat nélkül. így érthető, hogy a szőlő gyakori tulajdonosváltozására miért volt szükség. 2.) A társadalom alakulása a késő középkorban A középkori városokban gyakorlatilag csak minimális természetes szaporodással számolhatunk. A gyakori járványok ezeket sújtották a legjobban. A házasodási kor is viszonylag későbbi volt a városokban, mint a falvakban. Az örökösödési jog, valamint a céhszabályok kedveztek továbbá az özvegyek újranősülésének, egy idősebb özvegyasszony, és egy fiatalabb férfi házasságából pedig nem, vagy csak kevés gyermek született. Az eredmény; a középkori európai városok, beleértve Budát, állandó bevándorlásra voltak utalva. Egy kis túlzással azt mondták a XV. század közepi Bécs városról, hogy csak kevés olyan polgár van a városban, akinek ismerték a nagyszüleit. Ezt állíthatjuk Budáról is. Érdekes, hogy míg a XIII-XIV. századi városi vezetőrétegben nem volt ritka az olyan család, amely fiágon négy-öt generáción át fordul elő a forrásokban, a késő-középkorban háromnál több generációt már nem lehet kimutatni. Ugyanez áll a német városokra is, talán az egyetlen Nürnberg kivételével. Lehet azonban, hogy ez a kivétel annak a következménye, miszerint a városi patriciátus tagjai sokat tartózkodtak vidéki birtokaikon. Egy középkori város bevándorlási körzete, polgárainak házassági kapcsolatai általában a település gazdasági összeköttetéseinek tükörképét adják. A német polgárság ismert származáshelyei és rokoni kapcsolatai a Krakkó, Boroszló, Nürnberg, Bamberg, Basel, Sankt Gallen-vonaltól délre estek. Különösen sok volt a bécsi és nürnbergi eredetű. Magyarországi városok közül Pozsony állt az élen, de szinte valamennyi hazai németajkú városból költöztek Budára, vagy kötöttek odavalósiakkal házassági kapcsolatot. A magyarok részben a város szűkebb piackörzetéből, egy 20 km-es sugarú körből jöttek, ez 13,0%-ot tett ki. 35 km-es körön belülről érkezett a polgárok 10,4%. Külön kell kiemelnünk az ország akkor legsűrűbben lakott területét, az erős szőlőtermeléssel rendelkező Dél-Dunántúlt, innen 54