Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Budapest területének története a budai magyar polgárok egyenjogúsításától a németek kitelepítéséig (1439-1529) - 1.) Gazdasági élet

érte, ha árui fejében magyar aranyforintot vitt ki, míg az állatkereskedő akkor jutott nagyobb haszonhoz, ha kihajtotta a marhákat az országból, és annak fejében ezüstpénzt hozott be. így a két kereskedőréteg elvált egymástól. Részben ennek következményeként, részben külföldi hatásra, az 1470-es évektől csökkent a hazai kamatláb is. Az egyház ugyan tiltotta a kamatszedést, de ezt meg lehetett kerülni. Ez leginkább az ún. járadékvásárlásnál mutatható ki. Ez formailag ingatlanelidegenítés volt, gyakorlatilag jelzálog-hitelügylet. Az adós a neki fizetett kölcsön fejében lekötötte ingatlanát, ami után bér fizetésére kötelezte magát, azaz a töke után fizetendő kamatot évente kellett megadnia. (A tőke visszafizetése esetén természetesen megszűnt a járadékfizetési kötelezettség.) A járadékvásárlásnál az 1470-es évek elejéig országosan 10% volt a kamat, most hirtelen 4-5%-ra esett vissza. Ez azt jelenti, hogy olcsóbbá vált a pénz jobban hozzá lehetettjutni. Míg a budai németek elsősorban a külkereskedelemben voltak érdekelve, a budai és pesti magyarok gyakorlatilag uralkodtak Magyarország belkereskedelme felett. Nem véletlen, hogy a földesurak kezén lévő vámok ügyében folytatott pereket általában Buda kezdeményezte, és kizárólag akkor, amikor a város élén magyar bíró állott. Buda és Pest között volt azonban különbség. Mivel a királyi udvar, annak hivatalnokai, valamint az azt felkeresők elsősorban Budán szálltak meg, az itteni kereskedők és kézművesek főleg belőlük éltek meg. Pest inkább vásárváros volt. Az ország keleti részéből könnyen volt megközelíthető, a város melletti Rákosmezőre számos marhagulyát lehetett felhajtani, emellett a pesti hajóscéh az akkor legjobb minőségű hazai borok, a szerémségiek a felszállítását bonyolította le a Dunán. Hans Paumgartner nem hiába jegyezte fel a XVI. század elején, hogy a pesti vásárok jobbak a budaiaknál. A különböző kereskedő típusok között a kalmárok ugyan nem érték el a posztóés az állatkereskedők jövedelmeit, de közülük is sokan meggazdagodtak. Tekintélyesnek számítottak a patikám sok, azaz a gyógyszerészek is. Azért nem helyes őket csak gyógyszerésznek nevezni, mert illat- és füszerkereskedelemmel, sőt pálinkafőzéssel is foglalkoztak. Egy Mihály nevű patikárus az 1510-es években kétszer is Buda bírája volt. A Mátyás király kincstári és pénzügyi reformjait bevezető Ernuszt János király kincstartó - aki eredetileg kikeresztelkedett budai zsidó kereskedő volt- üzleti vállalkozását kincstartói és szlavón báni kinevezése után Wild Engelhart budai patikárus neve alatt folytatta. 50