Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 6.) Szellemi élet

ismeretekben is. Segédkezhettek a hiteleshely munkájában is, úgy, hogy mintegy a gyakorlatban szerezhettek jogi tudást. Mivel az (ó)budai káptalan országos hatáskörű hiteleshely volt, iskolája is színvonalas volt. Ilyen gyakorlati képzést a királyi kancelláriák és a kúria mellett is lehetett szerezni, noha a kancellária budai iskolájáról csak az 1450-es évekből maradt fenn az első adat. Iskolákat tartottak fenn a szerzetesrendek is, ám főként saját utánpótlásuk nevelésére használták ezeket. Az általános, akkor szokásos ismereteken kívül bizonyos fokú teológiai képzést is nyújtottak. Komolyabb képzésre rendi főiskolák által rendelkezésükre, vagy pedig egyetemre küldték növendékeiket. Ez az ún. koldulórendekre áll elsősorban. A koldulórendek, amelyek a korábbi szerzetesrendektől eltérően ingatlan tulajdonnal csak igen mérsékelt formában rendelkezhettek, főként a XIII. században keletkeztek. Alulról demokratikusan felépített, felülről mégis erősen centralizált, közvetlenül Rómától függő szervezetek voltak. Míg a korábbi szerzetesrendek esetében a jövendő barát egy bizonyos monostorba lépett be, a koldulórendeknél ez a rendbe történő belépést jelentette. Míg az előző esetben nem lehetett a szerzetest áthelyezni, a koldulórendeknél ennek nem volt akadálya. A régi (ún. monasztikus) rendek a monostor élén álló apátot, vagy prépostot élethossziglan választották, a koldulórendi házfőnököt csak meghatározott időre, akár a több kolostor (Magyarországon az összes) felett álló tartományfőnököt is. A rend ügyeit a rendszeresen tartott tartományi, illetve rendi nagy káptalanokon döntötték el. A rendi nagykáptalan választotta meg a rend előjáróját, a generálist is. Budán a Magyarországon létezett négy koldulórend mindegyike tartott fenn kolostort. A domonkos, ferences és ágostonos remete rend kolostorai még a XIII. században, a karmelitáké 1372-ben létesült. Pesten csak a domonkosoknak és a ferenceseknek állt Árpád-kori kolostora. Óbudán a ferenceseknek volt kolostora. A Margit-szigeten ezen kívül éltek domonkosok és ferencesek is. A monasztikus rendek monostorai közül a szigeten a premontreieknek prépostsága, Kánán (a mai Kőérbereken, a Balatoni út kanyarulatában) a bencéseknek apátsága működött. A stefaniták a XIV. század közepéig Budafelhévízen hiteleshelyet is tartottak fenn. Felhévízen a Szentlélek ispotályos rendnek ispotálya volt, rá és a többi ispotályra a helyrajzzal kapcsolatban már tettem említést. Rövid időre egyetem is került a mai főváros területére. Ezt Zsigmond király Óbudán akarta létrehozni. 1395-ben pápai jóváhagyást is kapott, kancellárjának Szántai Lukács óbudai prépostot nevezte ki a pápa, azaz az (ó)budai káptalannal 46