Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Nagyvárosi társadalom a Horthy-korban

főváros vásári és vágóhídi intézményeiben bonyolódott. A század elején felállított községi vízmű, gázmű, illetve elektromos és hirdető vállalatok mellett az idegenforgalmat, a gyógyfürdőket éppúgy a város tartotta fenn és igazgatta, mint a kórházak, óvodák, iskolák, valamint a jóléti (zárt szegénygondozás) intézmények egyre bővülő hányadát. Sőt: a temetkezés intézése is községi kézben volt már ekkor. Találóan mondta Szendy Károly, polgármester 1941-ben egy beszédében, hogy a főváros gondoskodása polgárairól úgyszólván a bölcsőtől a koporsóig terjed. A város autonómiáját erősítő, azt kétségkívül megszilárdító intenzív községi gazdasági tevékenység zökkenőmentes folytatását segítette, hogy a főváros 1928-ban megvásá- rolta a csődbe került Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztárt, hogy Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. néven újjáalakítva, saját pénzintézeteként működtesse tovább. A közüzemi pénzeknek éppen e bank révén megvalósított koncentrálása tette azután lehetővé, hogy a néhány év múlva kirobbanó gazdasági válság ne vezessen a város pénzügyi összeomlásához, és hogy a harmincas évek második felében újra beindulhassanak a nagyszabású községi beruházások. Nagyvárosi társadalom a Horthy-korban A főváros, kivált elővárosaival együtt már hosszabb idő óta a magyar gyáripar vitathatatlan központja volt. S e téren a Horthy-kor évtizedei sem hoztak semmilyen érdemi változást. A húszas évek végén az ország ipartelepeinek a harmada, munkásainak és ipari termelésének 54%-a Nagy-Budapesten lokalizálódott. Ugyanakkor 1942-ben a szűkebben budapesti gyáripari termelés is az országos ipari termelési érték kétötödét szolgáltatta. Elsősorban a közép- és nagyüzemek feltűnően magas koncentrációja emelte Nagy-Budapestet magasan az ország szintje fölé. Ez is oka annak, hogy első helyen a nehézipar, másodsorban a húszas években fejlődésnek indult textilipar határozta meg a város iparszerkezetét. A korábban szintén jelentős élelmezési ipar (malmok), valamint az építőanyag- és az építőipar viszont láthatóan vesztett súlyából. A Budapest környéki ipari övezet szembetűnő dinamizmusát részben a könnyűipar itteni megtelepedése és nem utolsó sorban a nehézipar kombinátjainak a jelenléte biztosította. Egyedül a csepeli gyáróriás 35 ezer főt, együttvéve tehát több munkást foglalkoztatott 1943-ban, mint Győr, Ózd és Salgótarján üzemei. A nagyváros az egymilliót is meghaladó népességkoncentráció folytán 231