Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Nagyvárosi társadalom a Horthy-korban

óriási fogyasztói piacot jelentett a szolgáltató iparok számára, melyek egyre nagyobb része került a századelőtől községi kézbe (róluk már volt szó). Az ipari nagyvárosként ható magyar főváros társadalmának az összetételét tekintve mindig is módfelett polarizált volt és később is az maradt. 1930-ban a népesség háromötöde a proletariátushoz tartozott, valamivel több mint a negyedét a kispolgárság, egytizedét a középpolgárság tette ki és 2% körül alakult benne az elit aránya. Ez utóbbi egyik magját a részben zsidóság alkotta gazdasági elit, másik fontos részét a politikai és hatalmi elit adta. A gazdasági elit a két háború között többnyire már nem is tőketulajdonosokból, hanem nagyjövedelmű menedzserekből állt, akik nem szükségképpen rendelkeztek számottevő saját tőke vagy ónnal. A gazdasági elit ugyanakkor intézményesen és személyesen egyaránt szorosan összekapcsolódott a fővárosban megtelepedő nagybirtokosok (részben arisztokraták) meghatározott, a politikai elitben is némi szerepet játszó körével: a több területen egyidejűleg vezető szerepet játszó elit így vált multipozicionálissá, melyre különösen Budapesten nyílt kedvező alkalom. Érdemleges változást ezen a területen a harmincas évek és különösen az évtized vége hozott, midőn a zsidótörvények az elit zsidó származású tagjait háttérbe szorították, hogy helyüket a keresztény újtőkés rétegek tagjai foglalhassák el. A stróman rendszer jóvoltából azonban a háború idején is éreztették befolyásukat a törvényi úton félreállított tőketulajdonos és menedzser csoportok. Az elit említett két jellegadó és főként a húszas években egymással szoros kapcsolatokat ápoló csoportja lakóhelye szerint, valamint a formális társasági élet tekintetében szintúgy hangsúlyozottan külön élte az életét. Pesten a Múzeum körüli, Budán a Várnegyedben lévő mágnásnegyedben csoportosult a fővárosi arisztokrácia, a nagypolgárság ugyanakkor vagy az Andrássy út Városligethez közeli szakaszát benépesítő luxusvillákban lakott, vagy az Ujlipotvárosban tömörült (Szent István park és környéke). A középpolgárság jellegadó csoportját a középvállalkozók, a közhivatalnokok, valamint az értelmiség képezte. A piaci önállók, a magántisztviselők (közülük is a vállalati középvezetők), illetve az állami bürokrácia és a szabadfoglalkozású értelmiség (ügyvéd, orvos, mérnök, tanár művész) középpolgári csoportjai az országban sehol máshol nem alkottak olyan népes réteget, mint éppen Budapesten, amely általuk vált az ország egyértelműen legpolgáribb városává. A középrétegek tekintélyes hányada ugyanakkor mind jövedelme, mind életformája szerint jószerivel már a kispolgársághoz tartozott, vagy idővel lesüllyedt oda. A deklasszálódás kü232