Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A háborús évek és a forradalmak városa

tikai mobilizáció lehetősége. A februári orosz forradalom hatására az az évi május elseje megünneplése már szinte tüntetésszámba ment. Néhány hét múlva, Tisza István lemondása után pedig újra kezdődtek a választójogi tüntetések, melyekhez a városvezetés is csatlakozott. 1917 novemberében a Városligetben százezer munkás tüntetett a bolsevik hatalomátvétel iránti együttérzése jeléül. 1918 elejétől rendszeressé és hevessé váltak az erőszakos munkásmegmozdulasok. Januárban több napos általános sztrájk robbant ki annak érdekében, hogy kikényszerítsék a választójog megadását, a háború mielőbbi befejezését és a szociális gondok enyhítését. Ezt követően, az őszirózsás forradalomig tartó háromnegyed évben egymást érték az utcai tüntetések és sztrájkok, melyek során a hatóságok olykor még az erőszak alkal- mázasától sem riadtak vissza (a június 20-ai MÁV AG sortűz). A baloldali liberális városvezetés szintén bekapcsolódott az aktív ellenzéki politizálásba. A munkásság választójogi mozgalmának felkarolásán túl Bárczy (és az idővel az országos politika színpadára átlépő Vázsonyi) megkezdi a polgári középrétegek politikai megszervezését. Budapest polgármestere még az 1917 tavaszán Budapesten rendezett Magyar Városok Kongresszusát is e cél szolgálatába igyekezett állítani. A háborús évek sivársága közepette a főváros életében különleges alkalomnak számított az 1916. december 30-ai koronázás, melynek a korábbiaktól eltérőn ezúttal a Vár a színhelye. A szokásoknak megfelelően igen költséges ceremónia keretében iktatták be ekkor a magyar király méltóságába Ferenc József utódját, IV. Károlyt. Budapest a két forradalom idején is komoly szerephez jutott az egész országot érintő politikai események színtereként ahhoz hasonló módon, ahogy 1848-ban is Pesten zajlottak a forradalom sorsdöntő utcai eseményei. 1918 őszén és telén megint a főváros utcáin és terein szüntelenül zajló tömegesemények döntöttek időről időre az egyre ingatagabb hatalom sorsáról. így volt ez 1918. október 31 -én, az őszirózsás forradalom győzelmekor is, amikor a fővárosban nagy számban tartózkodó frontot járt katonatömegek, valamint a radikalizált fővárosi és fővároskörnyéki gyári proletariátus utcai politizálása sodorta el a régi kormányhatalmat. Később a kommunisták hatalomátvételét szintén a politikai demagógia hatására bekövetkező heves utcai események készítetik elő. A város vezetése messzemenően alkalmazkodott a folyvást változó új helyzethez. A polgármester, Bódy Tivadar megmaradt ugyan a posztján, de a Nemzeti Tanács Harrer Ferenc alpolgármestert kérte fel az összekötő szerep betöltésére. A 211