Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A háborús évek és a forradalmak városa

tanács és a közgyűlés átszervezése, kompromisszum nyomán, néhány hónappal későbbre tolódott. S mivel október 16-ika után a közgyűlés többé már nem ült össze, az átmeneti időben a város vezetését egy hivatalnoktanács végezte Harrer politikai felügyelete mellett. 1918. december 3-án a tanács munkájába a kormány képviselői is bekapcsolódtak. Igazi változásra azonban majd csak 1919. január 27-ike után került sor, midőn az ekkor megjelent VII. Néptörvény úgy rendelkezett, hogy a közgyűlés hatalmát új testületre, a Néptanácsra ruházza át. Ez egyértelműen a főváros addigi közigazgatási gépezetének a teljes átalakítását jelentette, valamint azt, hogy jelentős mértékben megkurtítják a fővárosi autonómiát. A Néptanács kizárólag a régi közgyűlés választott tagjaiból vett át tagokat (s egyúttal eltörölte a virilizmus intézményét), ám a tagok többségét ezentúl a kormány delegáltjai adták. A Néptanács felállításával a szociáldemokraták kezébe került a város irányítása. A helyzet ezt követően, majd pedig a kommün kikiáltásával mélyrehatóan megváltozott. Három nappal a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesülése és hatalomátvétele után (az aktust egyébként a Budapesti Munkástanács ülésén jelentették be), március 24-én kezdte meg működését Budapest új ideiglenes vezető testülete, a Fővárosi Népbiztosság, melyben a kommunistáknak volt döntő befolyása. A testület azon nyomban lecserélte a vezető tisztviselők többségét (40 személyt), hogy párt-, és szakszervezeti funkcionáriusokkal, illetve munkásokkal váltsa fel őket. Kerületi szinten az úgyszintén kommunisták által irányított munkástanácsok kezébe került a hatalom. A március 26-án bejelentett szocializálások annyiban érintették közvetlenül a fővárost, hogy a már előzőleg községesített közszolgáltató üzemek addigi vezetőit új emberekkel cserélték ki, a még magánkézben lévő vállalatokat pedig állami tulajdonba vették. Az április 7-én tartott tanácsválasztások eredményeképpen április 11 -én a Városi (Erkel) Színházban megalakult a főváros új véglegesnek szánt vezető testülete, a Budapesti Munkás- és Katonatanács, korabeli nevén az 500-as Tanács, melynek a népbiztosok is tagjai lettek. A testület élén 80 tagú intéző bizottság és öttagú elnökség állt (Ágoston Péter, Barna Jenő, Biermann István, Bogár Ignác és Bokányi Dezső). Az intézőbizottság elsősorban kommunális, közellátási és jóléti ügyekkel foglalkozott, míg a várospolitika számára a Központi és a kerületi munkástanácsok szabták meg az elvi irányvonalat. A főváros a kommün 133 napja alatt két alkalommal szolgált nevezetes események színteréül. Elsőként akkor, amikor az új hatalom szimbolikus legitimációjára 212