Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A háborús évek és a forradalmak városa

sából származott. 1916 végén a városvezetés felállította a közvetlenül a tanács alá rendelt Fővárosi Népjóléti Központot, amely a nem rendszeresen biztosított segélyezést tartotta kézben. Szociális gondoskodással ugyanakkor sok társadalmi egyesület is foglalkozott; ilyenek voltak például az ingyenkonyhák (Weiss Manfréd étkezde). A végső elnyomorodáson túl szinte az egész fővárosi népességet sújtotta az élelmi cikkek állami kényszerelosztása. 1915 tavaszán elsőként heti 20 dkg-ra szóló lisztjegyet bocsátanak ki, nem sokkal később felállítják a Lisztbizottságot és a íiszthivatalokat. Az év nyarán a vendéglátó helyeken bevezetik a hústalan napokat, decemberben pedig maximálják a zsír, a hús és a szalonna árát. 1916 januárjában rendszeresítik a liszt- és kenyérjegyet, ősz folyamán korlátozzák a hús- és a zsír fogyasztását, majd októberben bevezetik az élelmiszer-igazolványokat, nem sokkal ezután pedig megjelenik a zsír-, és a cukorjegy. 1917 elejétől mind több élelmi és háztartási cikkre kezdik kiterjeszteni a jegy rendszert (kávéjegy, szappanjegy, rizsjegy, vajjegy, bab- és szilvajegy). A jegyrendszer a minimális fogyasztás hatósági garantálását célozta, emellett azonban egyes cikkek szabad piaci forgalma is fennmaradt. Egészében véve tehát az ármaximálás, bizonyos közszükségleti áruk esetében pedig a jegy rendszer, valamint a forgalom időnkénti korlátozása (a fehérkenyér előállításának a többszöri betiltása 1916-ban, majd végleges megszüntetése 1917-ben) képezte a hadi élelmiszergazdálkodás- és ellátás lényegét. 1917-től a készletek kimerülésével együtt a fejadagok is mindinkább kisebbednek: a heti burgonyafej adag például 3-5 kg-ról 1-2 kg-ra esik vissza; 1918 elején a cukor fejadagját 1 kg-ról 75 dkg-ra, a lisztadagot 8,40 kg-ról 6,60 kg-ra csökkentik. Ugyanakkor a zsírellátás terén talán a legkritikusabb a helyzet, amely tömeges elégedetlenséget is szül a lakosság részéről. Súlyos hiányok mutatkoznak továbbá a cipőellátás és a lakások tekintetében. A gondokat tovább tetézi a tüzelőellátás és az egyéb energiaszol- gáltatás 1916-tól tapasztalható mind gyakoribb akadozása is. A háborús kényszergazdálkodás és a jövedelmek visszaesése nyomán gyakorlatilag minden beruházás leállt, így megszűnt a közületi és a magánlakásépítés is. A mindjobban inflálódó lakbér tovább fokozta a feszültséget; ennek tompítása végett az állam 1916-ban - a többi európai hadviselő ország példája nyomán - rögzítette a lakbéreket és bevezette a kötött lakásgazdálkodást. Az életkörülmények általános romlása idővel a tömegek politikai viselkedését, de magát a községi vezetést is radikalizálja. A tömegmozgalmak átmeneti visszaesését követően 1917-től újra mozgásba lendült az utca, érezhetően megnőtt a poli210