Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A modern kultúra fővárosa

azzal, hogy Wagner műveit szerepeltette a repertoárján, szintén polgári irányban lendítette előre Budapest zenei kultúráját. Az irodalmi és a képzőművészeti életben a századelő egyértelműen a modernizmus térfoglalásának az időszaka. Kiss József 1889-ben indította útjára^ Hét című lapját, az első kifejezetten nagyvárosi és polgári irodalmi orgánumot. Mégis az 1908-ban induló Nyugat, irodalmi és kritikai folyóirat az első hamisítatlan modern szellemű irodalmi lap, melynek a társadalomtudományok terén az 1900-ban megindított Huszadik Század (háta mögött a Társadalomtudományi Társasággal) volt a közvetlen megfelelője. Velük párhuzamosan a művészeti életben az 1909-ben alakult művészcsoport, a Nyolcak teremtették meg a modern művészeti törekvések első hazai és budapesti szerveződési formáját. A magas kultúrán belül zajló folyamatokkal összhangban a századfordulón a tömegkultúrán belül is végbement az az átalakulás, amely az egyre erőteljesebb kommercializálódást és modernizálódást segítette elő. A hírlapirodalmat tekintve a bulvársajtó megjelenése volt a legfontosabb esemény. Bizonyos előzmények {Kis Újság, 1887) után 1896-ban került utcára az első igazi bulvárlap, az Esti Újság, majd év végén a Friss Újság és 1904-ben A Nap. Az immáron utcán is terjesztett, rikkancsok által árult bulvárlapok történetében azonban a Miklós Andor által szerkesztett, 1910-ben induló Az Est nyitott merőben új fejezetet. A tömegsajtó mellett a kabaré és a mozi a századforduló tömegkultúrájának két legmarkánsabb új intézménye. Az előbbit illetően az 1899-ben Fővárosi Orfeummá átalakuló volt Somossy Orfeum, az 1896-tól működő Parisienne mulató, valamint az 1908-ban megnyitott Royal Orfeum említhető első helyen és természetesen az a Bonbonniere Kabaré (1907), ahol Nagy Endre volt a konferanszié. A körképek és a diorámák örökségét tovább víve, a századfordulón a mozi lépett elő az egyik legfontosabb tömegszórakoztató intézménnyé. Kezdetben, a századfordulóig terjedő időben a mutatványosok új műsorszámai között bújt meg a mozgóképszínház, ahonnan előbb a kávéházakba került át, majd 1906-ban külön intézményként is önállósult. Ekkor nyitotta meg kapuit ugyanis az Erzsébet körúton a Projectograph mozi, valamint a mai Blaha Lujza téren az Apolló Színház. 1909-ben már 46 mozi működött a fővárosban, 1913-ban ez a szám 114-re emelkedett. Az önművelés a szocialista munkásmozgalom és a néhol vele szorosan összefonódó értelmiségi közművelés hatására bontogatta a szárnyait. A folyamat kezdetét jelzi a Szabad Lyceum Társaság (1893), az Uránia Ismeretterjesztő Társulat (1897), a Népszerű Főiskolai Tanfolyam (1901), az Erzsébet Népakadémia (1902) 208