Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A várospolitika fővárosi modellje
A várospolitika fővárosi modellje A várospolitika század elejei demokratikus irányvételét a főváros népességének ebbe az irányba mutató, ilyen irányban elmozduló politikai beállítottsága is megerősítette. A főként a népes kispolgárság támogatását élvező demokrata körök mind több kerületben kezdték éreztetni politikai befolyásukat. Vázsonyi Vilmos éppen rájuk támaszkodva állította politikája és egyúttal a közérdeklődés homlokterébe a városi ügyeket. Az 1905-1906-os országos politikai válság segítette végül hozzá a demokratikus községi politikai erőket a hatalomhoz. Erre Bárczy polgármesterré választásával került végül sor. 1906 elején végleg szembekerült egymással a kormány és az adófizetést a többi törvényhatóság példája nyomán úgyszintén megtagadó főváros. A kormány ekkor Rudnay Béla rendőrfőkapitány személyében királyi biztost állított a főváros élére. A néhány hónappal később megrendezett országgyűlési választásokon, a dualizmus idején először, a kormánypárti jelöltek kivétel nélkül mind vereséget szenvedtek. A júniusban polgármesterré választott Bárczy reformeri tevékenysége ugyanakkor stabil közgyűlési támogatásra alkalmas egyesített községi párt létrehozását követelte, amely még abban az évben meg is alakult. A Polgári Demokrata Községi Párt Vázsonyi 1897-es programját és Bárczy új elképzeléseit tette magáévá. Ezzel új korszak kezdődött a főváros politikai életében: a patriarchális, tehát a törzsfönökök által irányított és lobbikra épülő községi politizálást felváltotta a pártszerü keretek között folyó politikai élet. A decemberi választásokon az újonnan szervezett párt többséget is szerzett a helyhatósági képviselőtestületben. A polgármester a párt programjának megfelelően hajtotta végre a következő években a közszolgáltatások községesítését, szorgalmazta egy új fővárosi törvény megalkotását (benne a virilizmus eltörlésével, a választójog kibővítésével és titkossá tételével), kezdeményezte a telekértékadó bevezetését és a fogyasztási adók eltörlését, illetve szorgalmazta az összeférhetetlenség szabályozását. Mivel Bárczy reformer lépései erősen megosztották a pártot, az hamarosan fel is bomlott, ám a közgyűlés a továbbiakban már alig befolyásolta a városvezetés tényleges politikáját, melynek súlypontja a tanácsi szakapparátusra helyeződött át. A polgármester jó menedzseri képességű híveit helyezte a kulcsfontosságú tanácsi (ügyosztályi) posztokra, sőt 1911-ben át is szervezte a központi igazgatás rendszerét. Az ekkor felállított új ügyosztályok, élükön Bárczy megbízható embereivel, alkalmasak voltak a községi építési program (Kabdebó Gyula), a községi szociálpoliti206
