Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Várospolitika és politikai élet a fővárosban

Várospolitika és politikai élet a fővárosban Budapest az ország fővárosaként mindvégig biztos hátterét adta a Szabadelvű-párti kormányzásnak. Az 1892-ig megejtett hét országgyűlési választáson a város felnőtt férfi népességének alig egyötödét alkotó választóközönség, kevés kivétellel, szüntelenül kormánypárti képviselőket küldött az országházba. A fővárosi törvényhatósági bizottság szabadon választható fele része a fővárosban országgyűlési választói jogot élvezőknél is némileg szűkebb körű községi választópolgárságtól nyerte mandátumát: ráadásul az országgyűlési választójogosultaknak kezdetben kétharmada, utóbb csak a harmada élt politikai jogaival. A választópolgároknak egyedül a fővárosban kellett kezdetben személyesen felvétetni magukat a választói névjegyzékbe és már ez sokakat visszatartott attól, hogy éljenek politikai jogaikkal. A város különböző (1872-ben egyébként nyolc, később már kilenc választókerületre osztott) körzeteiben élő választópolgárság egymástól elütő jogcímeken szerzett választójogot, így erősen el is tért társadalmi beállítottsága. A korszak elején például a Belvárosban és Buda első kerületében a háztulajdonosok, valamint a középpolgár tisztviselő és értelmiségi választók voltak többségben (ez utóbbiak különösen Budán domináltak). A Lipótvárosban a zsidó kereskedők, a Terézvárosban (ez a főváros legnagyobb választókörzete) részben szintén a zsidó polgárság, ám itt már jelentős kispolgársággal bővítve képezte a választóközönség törzsét. A többi helyen ugyanakkor legnagyobb számban a kispolgárság képviselte a főváros választópolgárait. A budapesti várospolitika egyik sajátossága volt, hogy 1873 után sem szerveződtek a községi politikusok politikai pártokba. A bizottsági tagságra aspiráló jelöltek az országos politikai pártok programját fogadták el, és egyedüli szerveződési formaként idővel a „törzsfőnökök" vezette választási kerületekbe tömörültek. Ez a rendszer az 1890-es években kezdett valamelyest átalakulni akkor, midőn a frissiben megalakult Szociáldemokrata Párt nyomban heves agitációba kezdett a munkásság választójogáért. Őt követte a választójogból részben szintén kizárt kispolgárság, valamint a virilizmus hátrányait közvetlenül is a bőrén érző polgári középosztály, amely hamarosan szintén belevágott a pártszerü szervezkedésbe. 1894-ben a pesti oldalon a zsidó kispolgárság által sűrűn lakott Terézvárosban Vázsonyi Vilmos ügyvéd létrehozta a Demokrata Kört, amely három év múlva fővárosi (községi), 1900-tól országos pártként is megjelent a politika színterén. S ez173