Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Várospolitika és politikai élet a fővárosban

kották. Közöttük a németek és a szlovákok domináltak. Amíg azonban a németek főleg szakmunkások voltak, addig a felvidéki szlovák munkavállalók rendszerint a gyári segédmunkások, valamint az építőipari napszámosok folyton fluktuáló, egzisztenciájában felettébb instabil csoportját jelentették. A Budapestre munkavállalóként nagy tömegben feláramló fiatal lányok a férfiaktól eltérően nem az iparban, hanem a szolgáltatás területén és szinte kizárólag házicselédként helyezkedtek el. A századfordulón már a 60 ezret is megközelítette a cselédek száma, mivel azonban ők olykor csak néhány hónapig voltak helyben, egy-egy év során többszázezer cselédlány is megfordult a főváros középosztályi háztartásaiban. A 15-25 év közötti hajadon munkavállalók ritkán váltak életük későbbi szakaszában budapestivé: a stafírung árának a megkeresését célzó és a jövendő családi életre felkészítő cselédmunka ugyanakkor az egyik legjellegzetesebb fővárosi foglalkozási csoport alapját képezte. A modern proletariátustól már a rendi jellegű kötöttségekkel járó sajátos jogi státusa miatt is oly mértékben elütő budapesti cselédség egyszersmind a deviancia társadalmi forrásaként is feltűnő szerepet játszott. Mindenekelőtt ők adták a Budapesten oly gyakori törvénytelen (házasságon kívüli) gyermekek leányanyái között a mindenkori nagy többséget; emellett a prostituáltak és a női öngyilkosok java része is a volt cselédek közül verbuválódott. A szinte kivétel nélkül bevándorlók alkotta nőcselédségben szintén jelentős arányt képviseltek a nem magyar nemzetiségű munkavállalók: 1880-ban a házicselédek kétharmada vallotta a magyart anyanyelvének, további valamivel több mint ötöde ugyanakkor a németet, közel a tizede viszont a szlovákot jelölte meg anyanyelvének. S mivel az e foglalkozással járó hallatlanul nagy fluktuáció, ki- és bevándorlás eredményeként az akkulturációs folyamatok itt kevésbé éreztethették a hatásukat, a cselédség nagy számarányából fakadó etnikai tarkaság is tartósan fennmaradt. Az egyesítést követő negyedszázad fejleményeit összegezve megállapítható, a modern polgári és nagyvárosi fejlődés élén álló Budapest modern arculatú középés nagypolgárságával, nagyipari proletariátusával, valamint a korra jellemző szolgáltatási szektorral (a házicselédséggel) a századforduló táján szinte egyedül fémjelezte az alkotmányos és tőkés fejlődés társadalmi folyamatának a tényleges magyarországi előrehaladását. 172