Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Kereskedővárosból nagyipari központ
lózat Budapest-központúsága különösen kedvezett e szerepnek. A vidéki háziipar ezúton is előidézett elsorvasztása ugyanakkor a városi árucikkel együtt a városi ízlést és fogyasztói normát is országszerte terjesztette. A Pesti Lloyd Társulat mindinkább a gabonakereskedést favorizáló szervezetéből kiváló és 1870-ben a Pesti Kereskedelmi (majd Magyar Kereskedelmi) Csarnokot megalakító kézmüáru-kereskedők így maguk is számottevő gazdasági erőt képviseltek a század utolsó negyedében. A nagybani kereskedés igényeinek megfelelően Budapest a pénzpiacnak is országos központjául szolgált a század utolsó negyedében. Az 1873-as pénzügyi krach némileg megtépázta ugyan a budapesti pénzintézetek többségét, ám 1880-tól megindult a fellendülés a banki szférában is. Ennek volt eredménye, hogy az 1890-es évek derekán az ország banki részvénytőkéjének és értékpapírállományának egyaránt a kétharmada, jelzálogkölcsöneinek pedig több mint a fele az ország bankjainak 6%-át képviselő 14 budapesti pénzintézet tulajdonában volt. Nem véletlen tehát, hogy a 15 legnagyobb hazai bank mindegyike a fővárosban volt bejegyezve. Ezt a nagyarányú fejlődést a beáramló külföldi tőkejelenléte tette lehetővé. Ám az 1890-es évektől újabb banki expanzió kezdődött, amely új bankok és takarékpénztrak alapításában jutott kifejezésre. Ebből a bank-gründolási lázból tevékenyen kivette a részét a német és az osztrák pénzpiac: az Erlanger bankház mellett a Deutsche Bank, illetve a Wiener Bankverein, a Niederösterreichische Escompt Gesellschaft, vagy a Union Bank kapcsolódott be tevőlegesen a budapesti hitelélet felvirágoztatásába. Ennek és az ugyebben az időben felfutó takarékpénztári hálózat eredményességének köszönhetően a budapesti bankok részvénytőkéje az 1890-es évek derekára elérte a 66 millió forintot, a takarékpénztáraké pedig megközelítette a 18 milliót. Már csupán a pénzintézetek számának alakulása is mutatja, hogy az egyesítés körüli évekhez képest milyen mérvű növekedés következett be Budapesten a hiteléletben: 1896-ban 17 bank, 10 takarékpénztár és 37 hitelszövetkezett működött a városban. Ugyanakkor 1880-ban bankokból 11, takarékpénztárakból 5 és hitelszövezetekből pedig 20 volt Budapesten. A korszak végén a budapesti pénzintézetek már olyan pozíciót élveztek, hogy a főváros gazdaságának finanszírozási igényein túl az ország egészére kezdték kiterjeszteni befolyásukat. Első lépésként saját hatókörükbe vonták a vidéki pénzintézeteket, majd az iparvállalatokkal is mind szorosabb kapcsolatokat kezdtek ápolni. A fővárosi pénzintézetek a század végi pénzbőség idején, jelzálogkölcsönügyletek formájában, aktívan bekapcsolódtak a városépítés finanszírozásába is. Az 159