Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Kereskedővárosból nagyipari központ
) 890-es évek házépítési és beruházási konjunktúrája éppen ennek a határozott jelzálogpolitikának volt egyenes következménye. Évtized közepi adatok szerint az ország jelzálogkölcsöneinek a negyed részét táblázták bérházakra, s ennek az összegnek a háromötöde a budapesti házakra esett. Az országos, sőt közép-európai kisugárzású budapesti hitelügy hatékonysága szempontjából ugyanakkor kulcsfontosságú volt a Budapesti Áru- és Értéktőzsde (1873) működése is. Amint az áruosztály tevékenysége során is érzékeltettük, a budapesti tőzsde, amely az 1860-as évek közepe óta kezében tartotta többek közt az ország értékpapírüzlet forgalmának szabályozását, a fővárosi nagykereskedő réteg gazdasági erejére támaszkodott. S bár a budapesti tőzsde kétségkívül nem versenyezhetett akár bécsi társával sem, az 1890-es évek elején már volt olyan erős, hogy bekapcsolódhassék az európai pénzpiaci tranzakciók világába. Ebben az időben a budapesti tőzsde jegyzéseit már nem csak a bécsi, hanem a vezető német, angol és francia lapok is rendszeresen közlik. A gyáripari expanzió az 1880-as évtizedtől vált szembeszökőbbé, ennek eredményeként a millennium évében az ipar gazdasági súlya már szinte vetekedett a kereskedelmével. Kezdetben a mezőgazdasági feldolgozóipar fejlődött gyors ütemben, így a már említett malomipar és húsfeldolgozás, továbbá a szesz- és sörgyártás. Ami az utóbbiakat illeti, a sajátosan nagyvárosi fogyasztói szokások (a sörivás) teremtették meg számukra a széles felvevő piacot. Az 1880-as évek filoxéra járványa után a bor ára egyébként is megugrott és teret adott a sörfogyasztásnak. 1892-ben alakult a Kőbányai Polgári Sörfőző, két év múlva a Király Sörfőző, a két további sörgyár közül pedig az egyik Dreher családi vállalata (a többi ugyanis részvénytársaság). Az 1870-es évek derekához képest a millennium idejére megnégyszereződött Budapest sörtermelése, amely 1600 munkásnak adott ekkor kenyeret. Az évtized végén a városépítési tevékenység tetőzése idején a téglagyártás, a vas- gép- és fémipar, valamint a közlekedési eszközök gyártása, egyszóval a nehézipar vette át a húzóágazat szerepét. A bérházépítési konjunktúra nyomban talpra állította az 1870-es évek eleji válság során megrendült építő- és építőalapanyaggyártóipart. Amíg az 1880-as években a részvénytársaságok száma háromra-négyre zuhant vissza, a következő évtizedben már tíz fölé emelkedett. De nemcsak a vállalatok száma, hanem jövedelmezőségük is sokat emelkedett ebben az időben: az 1880-as évek során jó ha 4-5 százalék osztalékot fizettek részvényeseiknek, az 1890-es években viszont rendszerint tíz százalék osztalék fizetésére is képesek lettek. A részvénytársasági forma megszilárdulása ellenére az építőipar egé160
