Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A városigazgatás

radt, gátolva az akkor már egységes főváros lakossága nagyvárosi identitásának kialakulását. A városigazgatás A vagyoni rétegződés, a jövedelemszerzés hagyományos és a hagyományostól eltérő módja kiélezte az ellentéteket a városlakók felső és középrétegén belül is, a fokozódó vagyoni különbségek feszültségeket teremtettek a városi társadalom egészében. A gazdagok és szegények közötti távolság szélesedését jelzi Pesten a legkisebb és a legnagyobb átlagos jövedelemadó közötti különbség növekedése. 1797-ben a legalacsonyabb, 1 forint 3 8 krajcáros adó még csak huszonötödrésze volt a legmagasabb, 40 forint 38 krajcáros adótételnek. 1840-ben a napszámosok által fizetett 40 krajcáros adó már csak hetvenötödrésze volt a legmagasabb, 60 forintos adónak. (Az ingatlanra kivetett adók figyelembe vételével a különbség jóval nagyobb lehetett.) A társadalmi feszültségek azonban nem csapódtak le nyílt összecsapásokban; a kézműves-legények bérkövetelései ugyan néhány esetben sztrájkokhoz, bojkotthoz vezettek, nagyobb rendbontásokra azonban nem került sor. A régi polgárság és az új, vállalkozó típusú polgárság közötti küzdelem inkább papíros-háború volt: a céhes mesterek a gyáralapítások, cégalapítások, a kontárkodás, vagy a hagyományostól eltérő termelés és értékesítés ellen a tanácshoz intézett panaszos beadványokban tiltakoztak. Ezeknek azonban csak ritkán volt foganatja, legfeljebb elodázhatták a versenytársak tevékenységének megindítását, mert ellenfeleiknek a Helytartótanácshoz intézett ellenfolyamodványai általában sikerre vezettek. A tanács a fokozódó állami centralizáció és beavatkozás nyomán két tűz közé került: a választott polgárság akadályozni igyekezett, míg a kormányhivatalok többnyire pártolták az államkincstár jövedelmeit gyarapító újító kezdeményezéseket. A városigazgatás szervezetében 1848-ig nem következett be alapvető változás: a várost továbbra is a tanács igazgatta, a választott polgárság ellenőrzési hatásköre még inkább szűkült. Változást a bürokratizálódás előrehaladása, egyre több speciális hivatal és bizottság létrehozása, a hivatali személyzet létszámának növekedése, s főképp a tanácstagi és vezető tisztviselői posztok betöltésének szakképzettséghez kötése volt. A tanács tagjai - noha jórészt a helyi vezető polgárcsaládokból kerültek ki - egyre inkább a régi polgárságtól elkülönült, szakképzett, s az államhatalomtól függő hivatalnokréteget alkottak. 108