Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A városigazgatás
A választott polgárság szerepe e korban még korlátozottabbá vált, ezt azonban a polgárság süllyedő csoportjai nem ismerték fel és egyre erősebb illúziókat tápláltak az iránt, hogy fokozottabb részvételükkel a testület munkájában nyomást gyakorolhatnak a tanács határozataira. A céhes kézművesek szívósan igyekeztek kiszorítani a testületből a század elején mind számosabbá váló módosabb kereskedőket, tisztviselőket és értelmiségieket, és az 1840-es évekre sikerült újra többségbe kerülniük a választott polgárságon belül. A testület arculatára, döntéseire meghatározó volt, hogy kézműves tagjainak legnagyobb csoportja az ipar legnagyobb létszámú, de csökkenő jövedelmezőségű és a kereskedői konkurenciától erősen veszélyeztetett ágából, a ruházati cikkeket gyártó mesterek közül került ki. A testület szellemét nem nagyon változtatta meg az sem, hogy kereskedő tagjainak nemcsak az aránya növekedett, de összetétele is megváltozott, amennyiben felerészben nagykereskedők voltak, akik a nemesek társaiként részt vettek a kor gazdasági vállalkozásaiban és közvetve az országos politika ügyeiben is. Bár a városi reform, az igazgatás demokratizálása az 1840-es években az országos politika jelentős kérdésévé vált, a társadalmi átalakulásban legerősebben érdekelt városi csoport számára világos volt, hogy az előrehaladás útját eltorlaszoló akadályok elhárítása aligha várható a kormánytól függő városi magisztrátustól. A városigazgatásban való részvétel számukra másodrendű politikai küzdőtér volt. Tehát csak kis számban kerültek a választott polgárok közé, részben, mert a polgárság tradicionális csoportjai féltek pozíciójuk megerősödésétől, részben, mert maguk sem törekedtek rá, hogy részt vegyenek a városi testületek időt rabló munkájában. Kétségtelen, hogy e csoport kiszorítása vagy távoltartása érdekében aktivizálódott a polgárság közép- és kispolgári rétege az 1840-es években a választójog kiszélesítésével kapcsolatos küzdelemben. 1839-ig az országgyűlési követek kijelölése és utasításaik kidolgozása egyedül a tanács hatáskörébe tartozott. Az 1839/40. évi országgyűlés előtt- feltehetően a liberális nemesség részéről a városi tanácsok elleni vádpontok kivédésére - vonta be először a tanács a választott polgárságot a követválasztásba, csak annyi jogot adva nekik, hogy a tanács által kijelölt személyekre szavazhassanak. A választott polgárság e csekély engedményt befolyása növekedéseként könyvelte el, és a választójog további kiterjesztését csak úgy akarta értelmezni, mint e testület jogainak bővítését. Ezért az 1843/44. évi országgyűlési követválasztásnál mereven ellenszegült minden további bővítésnek, és csak hosszas tiltakozás után nyugodott bele a Helytartótanács rendeletébe, mely a közvetett választás jogát az 109
