Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A társadalmi élet

A XVIII. században a színházi élet a német és magyar vándortársulatok rövid idejű vendégszerepléseire korlátozódott, a XIX. században már állandó színházépületekben rendszeres előadásokat látogathattak a főváros különböző rendű lakói. Először főleg a német nyelvű színjátszás hódított tért, 1837-től azonban már állandó magyar színház is működött. A színházi élet nemcsak a szórakozásnak, hanem a művelődésnek is fontos eszközévé vált. Még inkább elősegítették a különböző társadalmi csoportok találkozását a szabadtéri szórakozások. Mint minden nagyvárosban, a lakosság vágyott a természet közelségébe, akár a városon kívül, akár a házak rengetegébe beékelődő sétányokon, nyilvános kertekben kívánt friss levegőhöz, fák, növények közelébe jutni. A sétányok (promenádok) mindkét városban elsősorban az úri közönség sétahelyéül szolgáltak. A pesti korzó a XIX. század első felében a Duna-parton volt, a hajóhídtól északra és délre. Új sétányt Széchenyi kezdeményezésére létesítettek a lipót- városi háztulajdonosok, akik társulatot alakítva az Újépület és a mai Szabadság tér déli oldala közötti posványos területet feltöltötték és befásították. Budán ez időben két sétány volt: az egyik a Várhegy keleti lejtőjének sétaútjain, amelyek az Ellypshez (a mai Alagút feletti térre) vezettek, a másik pedig a nyugati oldalon húzódó bástyasétány. Vegyesebb volt a látogatók köre a nyilvános és népkertekben: Pesten a Városligetben és az Orczy kertben, Budán a Városmajorban és a Horváth kertben, és mindkét város lakói szívesen keresték fel a Margitszigetet is. A Gellért hegy mellett ezek voltak a búcsúk és szüreti mulatságok színhelyei is. A reformkor végére a két város társadalmi összetételének, urbánus életformájának markáns különbségei eltérően formálták lakóik mentalitását is. A nagyvárosi élet jellemzői - a nagy forgalom, sietős sürgés-forgás, ingergazdagság, a szórakozás új formái elsősorban a pestiek életszemléletét formálták át: a budaiak csendesebb, nyugodtabb, mondhatnánk álmos, középkorias életstílusa ettől erősen különbözött. Természetesen helytelen lenne azt képzelni, hogy Pest egész lakossága élvezte volna a nagyvárosi életformát: az alsó középrétegek, a kézművesek, kiskereskedők és hozzájuk hasonlóak nosztalgiát éreztek a korábbi szabályozottabb, nyugodtabb városi élet iránt, ennek ellenére, akarva, nem akarva hozzászoktak és alkalmazkodtak a nagyvárosi élet új körülményeihez. A budaiak és pestiek mentalitásbeli különbségét a kortársak is érzékelték, gyakran élcelődtek is felette (főleg a budaiak rovására). Ez a különbség még az egyesítés utáni évtizedekben is megma107