Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A társadalmi élet

„Hajnalban tejeslányok hordták szét fakantában a tejet, a házmesterek nyitogatták a kapukat, megteltek áruval és vásárlókkal a piacok, kinyitottak a kávémérések, s a légió nőtlen ember, a sok kereskedőlegény és hivatalnokbeliek lesznek láthatóvá az utcán. A forgalomnövekedéssel egyre nagyobb a lárma, az egymást érő bérkocsisok és szekeresek fülhasítóan kiáltoznak a gyalogosokra, és előkerülnek a vándorárusok, akik hangos szóval árulják portékáikat. Tíz óra tájban a szegények és a csavargók a Duna-parton levő lacikonyhákban megebédeltek, s ugyanekkor kezdődött a nők sétája a belvárosi üzletek előtt. Délben bezárták az üzleteket, a családos emberek hazamentek ebédelni, a nőtlenek a vendéglőkbe, s amikor így ritkább lett az utcai tömeg, akkor jelentek meg az utcákon a mágnások és katonatisztek, akik egy órától kettőig tartották sétaórájukat. Két órakor ismét kinyitottak az üzletek, elkezdődik a sétakocsizás, boltlátogatás, a „céltalan őgyelgés", főképp a Váci utcán. Alkonyatkor a napszámosok, targoncások, szekeresek, puttonyos asszonyok s mindennemű külvárosiak, kik dologban jártak el, haza takarodnak a városból, másfelől az úgynevezett elegáns férfivilág a forgalmasabb utcákra vagy a kávéházak elé özönlik, vagy a színház előtt csoportosul, a színházba menő hölgyeket bámulja, megdicséri, megszólja, majd kávéházba, kaszinóba, vagy maga is a színházba megy." Garay leírását nemcsak az utcai forgalom érzékletes bemutatása miatt éreztem szükségesnek részletesen (de nem szó szerint) felidézni, hanem azért is, mert nehezen lehetett volna ennél jobban összefoglalni a nagyvárosi lakosság sokszínűségét. Megjegyzendő azonban, hogy ez a színes kavargó utcai forgalom főleg Pest jellegzetessége volt, a budai utcák élete csendesebb, nyugalmasabb volt. A társas életnek mindkét városban fontos színhelyei voltak a kávéházak, valamint- főleg a hölgyek számára- a cukrászdák, fagylaltozók, míg az alsóbb rétegek számára pedig a mintegy ezer kocsma és sörház szolgált közös szórakozásaik színhelyéül. Hasonlóan elkülönültek a különböző társadalmi csoportok táncmulatságai. A bálokat mindkét városban a fogadók nagytermében - majd a Vigadó felépülésével az előkelőbb körök itt tartották. Az exkluzivitás kevésbé jellemezte a szórakozás egyéb formáit: a színházlátogatást, vagy a szabadtéri kikapcsolódást. A különböző rangú, és helyzetű társadalmi csoportok ugyan itt is elkülönültek, de találkoztak, ha futólag is, mindenesetre megfigyelhették egymást. 106