Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A társadalmi élet

A társadalmi élet A mind differenciáltabbá váló nagyvárosi lakosság társadalmi élete, a különböző csoportok tudatos, vagy véletlenszerű találkozásai főleg a város nyilvános és félnyilvános tereiben zajlottak. Annál is inkább, mert a lakásviszonyok, leszámítva az arisztokraták palotáit és néhány módosabb polgári család otthonát, kevéssé voltak alkalmasak a szűkebb rokonságon vagy baráti körön túlterjedő társas összejövetelek tartására. A lakások túlnyomó többsége egy-két szobára korlátozódott, e tér még a családi életnek is szűkös kereteket szabott. A vendégek fogadására, reprezentálásra alkalmas helyiségek kialakításához legalább három szobára volt szükség, de inkább az ennél is nagyobb lakásokban váltak általánossá. A nagy, kortársak által „úri lakoknak" nevezett lakások Budán leginkább a Várban, elszórtan a Vízivárosban, Pesten nagy számban az ekkor kiépülő Lipótvárosban, kisebb mértékben, a Belvárosban fordultak elő. Ezekben már megjelenik, ha nem is tiszta formában a szobák funkcionális elkülönülése: hálószoba, ebédlő, nappali szoba vagy szalon, dolgozószoba. Berendezésük már nem korlátozódott a legszükségesebb, többnyire silányabb anyagból készült bútordarabokra: megjelennek a szalon-garnitúrák, különféle méretű és formájú asztalkák, írópultok és íróasztalok, a falakat tükrök és képek díszítik, többnyire nem túl értékes olajnyomatok, hihetetlen mennyiségben. A szalonok szinte elengedhetetlen kelléke a vitrin, amelyben a porcellán edényeket és díszeket, ezüst tárgyakat helyezik közszemlére. Itt-ott megjelennek a csillárok is. Könyvszekrények, könyvek csak kevés otthonban találhatók, mint ahogy a biedermeier polgári társas élet kellékei is csak nagyon szűk körben voltak jelen. Az oly sokat emlegetett „házi zenélés" elterjedtsége megkérdőjelezhető, hiszen csak nagyon kevés hagyatéki leltár említ hangszereket. Nagyobb szabású társas élet elsősorban a nemesség házait jellemezte, tágabb baráti kör rendszeres összejövetelei pedig az írók, művészek, értelmiségiek otthonát. Ha a lakásviszonyok nem sokat változtak a XVIII. század óta, annál inkább megváltozott az utca, mely mind a helyieknek, mind az ide látogatóknak híven tükrözte a nagyvárosi életritmusnak a vidékitől és a kisvárosoktól eltérő új formáját. Az utca lehetett volna (és bizonyos mértékben volt is) a különböző társadalmi csoportok találkozóhelye, de az eltérő foglalkozású és státusú városlakók eltérő életritmusa egyúttal elkülönítő jelentőséggel bírt. Kitűnően érzékelteti ezt Garay János leírása a pesti utcáról: 105