Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A város társadalma

váltak a nemesi reformellenzék tagjaivá, támaszaivá, eszméinek terjesztőivé a városban. A nagykereskedő-bankár-gyáros réteg ezidőtájt nem igen jutott politikai szerephez. Elsősorban gazdasági téren támogatták a reformokért küzdő nemességet, mert gazdasági tevékenységük kibontakoztatását, társadalmi elismerésüket és felemelkedésüket csak a politikai változásoktól remélhették. Aktívan vettek részt a többnyire honoratiorok által kezdeményezett civil szerveződések, különféle polgári egyesületek (jótékony egyesületek, Hangászegylet, művészet- és tudománypártoló társaságok) tevékenységében is, nemcsak pénzadományokkal, de vezetőségi tagokként a szervezési és mindennapi munkában is. Néhány vezető polgári személyiség - nagykereskedő, tanácsnok, magasabb rangú városi tisztviselő - a Nemzeti Kaszinó, majd az 1840-es évek végén a politikai körök tagjainak sorába lépett. Velük szemben a süllyedő, elszegényedő és a tradíciókhoz, privilégiumaikhoz ragaszkodó rendi polgárság gyanakvással figyelte a politikai eseményeket, és ellenszenvvel, de legalábbis fenntartással viseltetett a honoratior-értelmiségiek nemegyszer radikális reformelképzelései és közszereplése iránt. Az átmeneti korszak helyzetüket válsággal fenyegető gazdasági és társadalmi folyamatait régi privilégiumaik megerősítésével, monopolhelyzetük újrabiztosításával szerették volna kivédeni. Buda társadalomszerkezete kevésbé és más irányban változott. A hagyományos viszonyok itt erősebben gyökereztek meg. A kézművesek és kiskereskedők súlya meghatározó maradt, bár anyagi süllyedésük itt is mind nyilvánvalóbbá vált. Válaszuk a bezárkózás volt: a pestiekkel ellentétben mindinkább a budai származásúakat részesítették előnyben a polgárjog adományozásánál. Helyzetüket azonban nem annyira a modern polgárság kis számú előfutára veszélyeztette, itt inkább a szintén tradicionális szellemű szőlőművelő polgárok előretörése volt jellemző, amely megmutatkozott egyre növekvő súlyukban, a polgárság soraiban. Új színfoltot a kormányhivatalok mind nagyobb számú képviselője jelentett, akik nemcsak a művelődés területén, vagy a polgári egyesületek alapításában játszottak fontos szerepet, de az 1840-es években a város politikai döntéseire is meghatározó befolyást gyakoroltak. Társadalmi érintkezésük a polgári lakossággal azonban még csekélyebb volt, mint Pesten. 104