Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A város társadalma

sara sem bizonyult, sem mennyiségileg, sem minőségileg elégségesnek. A céheknek már nem volt elég erejük teljes felügyeletet gyakorolni az iparűzés felett sem a termelés volumenének és minőségének szabályozásában, sem a céhen kívülieknek az iparűzéstől való eltiltásában, vagy a szaporodó manufaktúrák működésének korlátozásában. Ez utóbbiak száma mindkét városban gyarapodott, a XIX. század első felében számos olaj-és szeszgyár, textilmanufaktúra, bőrgyár, kocsigyár, Óbudán pedig kékfestő üzemek létesültek, többségük azonban kevés munkást foglalkoztató, rövid életű üzem volt. A legjelentősebbek és hosszabb életűek közé tartozott - csak a legfontosabbak felsorolására korlátozódva - a még a XVIII. század végén alapított Valero selyemgyár és az óbudai Goldberger kékfestő üzem, a XIX. század első felében létesültek közül, a Lichtl-féle cukorfmomító, a Vogel-féle bútorgyár, valamint néhány téglagyár. Az első igazán gyárnak tekinthető üzemek közé tartozott a részvénytársasági alapon 1836-ban szerveződött óbudai Hajógyár, az 1839-ben alapított Hengermalom RT, s ez utóbbi öntödéjéből kivált Pesti Gépgyár és Vasöntöde Társulat, valamint a Ganz-Öntöde és Vidacs mezőgazdasági gépgyártó üzeme. Az említettek mellett a 40-es években számos kisebb üzem - gyufagyárak, öntödék, szeszgyárak és dohánygyárak stb. - működött a városban. A manufaktúrák és gyárak terjedése kétségtelenül a fővárosi ipar fellendülésének, átalakulásának első lépéseit jelzi, de a század első felében még nem játszottak meghatározó szerepet sem a gazdasági élet alakulásában, sem a lakosság foglalkozási összetételének változásában. A mezőgazdaság szerepe ekkorra Pesten már jelentéktelenné zsugorodott, noha számos pesti polgárnak volt Kőbányán vagy a túlparti Promontoron szőlőbirtoka. Budán a bortermelés még mindig megőrizte jelentőségét, mint ahogy a Hajógyár óbudai székhelye sem változtatta meg alapvetően e település agrár arculatát. A város társadalma A nagyvárosi élet kialakulása nemcsak a városkép, de a városi társadalom átalakulásában is megmutatkozott. Ez a változás nem könnyen követhető nyomon, hiszen 1848-ig a nemesek, polgárok, városlakók közötti rendi különbségek fennmaradtak és a foglalkozási összetételben sem ment végbe látványos eltolódás. A napszámosok, cselédek, bérből élők aránya a lakosságnak mintegy egyharmadát tette ki, azaz 101