Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A város társadalma

a XVIII. századhoz képest valamelyest csökkent. A városlakók legnagyobb foglalkozáscsoportját az iparüzők alkották, különösen Pesten, ahol arányuk 40^5 százalék között mozgott, míg Budán az adózóknak csak 25 százalékát tették ki. Pesten az őstermelők csaknem eltűntek, Budán azonban a szőlőmüvelő polgárok a lakosságnak csaknem egyötödét alkották. A kereskedők, szállítók és vendéglátók aránya 15 százalék körül mozgott. A kormányzati és a városigazgatási feladatok bővülése erőteljesen felduzzasztottá a hivatalnokok számát, míg a szellemi erők egyre nagyobb összpontosulása az értelmiségiekre, művészekre, tudósokra, írókra gyakorolt egyre erősebb vonzást. A XIX. század közepére az értelmiségi-tisztviselő réteg aránya már 15 százalék körül mozgott: számuk, arányuk ugyan nem volt jelentős, annál inkább szerepük a nagyvárosi élet kialakításában, a polgárosodás folyamatának előrehaladásában. A változás valójában a felszín alatt ment végbe, az egyes rendi kategóriák tartalmának átalakulásában, az egyes foglalkozáscsoportok összetételének módosulásában, az egyes társadalmi csoportok gazdasági súlyának, szerepének, hatalmi pozícióinak átrendeződésében figyelhető meg. A polgári viszonyok, a tőkés gazdaság hatásának fokozatos érvényesülése elsősorban a régi polgárság, a polgárjogúak helyzetét rendítette meg. A polgárjognak a korábbi korszakokban még meghatározott rendi tartalmat, politikai jogokat tartalmazó fogalma puszta jogi kategóriává vált. Mivel a polgárjog már nem volt előfeltétele az ipar és kereskedelem folytatásának, s megszerzése legfeljebb költségekkel, de jelentős előnyökkel nem járt, egyre kevesebben törekedtek megszerzésére. A polgárság már nem volt azonos a városlakók birtokos, önálló iparűző és kereskedő csoportjával; az egykor a város gazdasági életében legfontosabb szerepet betöltő, a városigazgatásba beleszólási joggal bíró, a városi szabadságjogokat kizárólagosan élvező polgárság a lakosságnak immár kis töredékét kitevő, nagyobb előnyökkel nem rendelkező rétegévé süllyedt. Befolyásuk a városvezetésre minimális, inkább illuzórikus volt, gazdasági szerepük, gazdagságuk - főleg a kézművesek és boltos kereskedők többségéé - eltörpült egynémely, polgárjoggal nem rendelkező, frissen letelepedett gabona- és terménykereskedőé, pénzemberé mögött. Gazdasági és társadalmi hanyatlásuk érzékelése ellenére rendi polgári identitástudatuk erős maradt, és a társadalom alsóbb rétegeinek szemében is bizonyos mértékig még megőrizték presztízsüket. Ez lehetett az oka annak, hogy a szakképzett és módosabb bevándorlók a polgárjog megszerzésével igyekeztek egyengetni társa102