Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A város gazdasága

gyók központjává, a „koncentráció" színhelyévé tegye, s ezt a célt a város „kellemeinek és szépségének" növelésével kívánta elősegíteni. 1832-ben hozta létre a Budapesti Hídegyesületet, hihetetlen aktivitást fejtett ki a szükséges tőke megszerzésére, és oroszlánrésze volt abban, hogy 1839-ben megkezdődött az építkezés. A Lánchíd 1849-ben készült el, s nemcsak a főváros díszévé, hanem a két város egységénekjelképévé, az egységes főváros, Budapest létrehozásának eszközévé vált. Habár mindkét város egyes városrészeinek társadalmi meghatározottsága tagadhatatlan, markáns társadalmi szegregáció nem alakult ki. A pesti Belváros és Lipótváros, a budai Várnegyed és a Víziváros (főleg annak déli része) a módosabbak lakóhelyéül szolgált, míg a külvárosokat, azoknak is a belvárosoktól távolabb eső részeit általában az őstermeléssel foglalkozók (vincellérek, majoros-gazdák), illetve a lakosság szegényebb rétegei: napszámosok, alkalmi munkások, kapások, kis jövedelmű, magukban dolgozó kézművesek, vagy éppen „kontár" legények, szatócsok, piaci árusok lakták. Mégis, az egyes városrészek társadalmi összetétele ennél bonyolultabb volt, hiszen az egyre nagyobb kiterjedésű városban az alkalmazottaknak, ahhoz, hogy gyalogszerrel elérjék munkaadóikat, vagy megrendelőiket, azok közelében kellett lakniuk, hiszen bérkocsit nem engedhettek meg maguknak, az ekkor megjelenő társas-kocsik útvonalát pedig elsősorban a pihenőhelyek, kirándulóhelyek könnyű elérhetősége szabta meg. így, bár a pesti Belváros és a budai Várnegyed elsősorban a városi és állami hivatalnokok, értelmiségiek lakónegyede, a Lipótváros a nagykereskedők, gyárosok, módosabb értelmiségiek kedvelt lakóhelye volt, e negyedek utcáiban, sőt elegáns épületeiben is a felső emeleteken és az udvari traktusokban számos alacsony jövedelmű és státuszú család talált, többnyire egy szobából, vagy szoba-konyhából álló otthont. A város gazdasága Az iparűzők száma a népesség növekedésével lépést tartva fokozatosan nőtt, új szakmák jelentek meg, és a pesti-budai kézműves mesterek szakmai színvonala magyarországi viszonylatban kiemelkedő volt. Ennek ellenére az ipar jelentősége a XIX. század első felében eltörpült a kereskedelemé mögött. Az iparcikkek gyártása továbbra is kézműves módszerekkel, kis műhelyekben folyt, a szakmák többségében a mester egymagában vagy legfeljebb egy-két legénnyel dolgozott. Ennek következtében a termelés volumene rendkívül szűk volt, és a helyi lakosság ellátá100