Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A „névleges" főváros a XVIII. században - A város területének terjeszkedése - városszépítés, várostervezés

Pest város házainak nagyságáról csak 1832-ből maradtak fenn adatok, amelyek azt tanúsítják, hogy ekkor az épületek 80 százaléka földszintes volt. A 3573 ház közül mindössze 495 volt egyemeletes, 179 kétemeletes, 30 háromemeletes és csak 4 négyemeletes. Nem tudjuk pontosan, hogy az újjáépítés során mennyivel növekedett a többszintes lakóházak száma. Csak az egy házban élők átlagos számának emelkedéséből következtethetünk arra, hogy a gyarapodás tetemes lehetett: míg az árvíz előtt a belvárosi házakban átlagosan 12, a Lipótvárosban 16, a Terézvárosban 17, a József és Ferencvárosban pedig 8 személy lakott egy házban, a forradalom előestéjén e számok 29, 30, 26, 1 l-re nőttek. Budán a tőkehiánynak és a népesség jóval lassúbb gyarapodásának következtében várostervezési koncepció kialakítására nem került sor. Az építkezés sokkal kisebb méretű volt, mint Pesten, így e város jobban megőrizte barokk építészeti stílusát, külvárosai pedig falusias jellegüket. Buda építészetében új színfoltot inkább a hegyvidéken és annak lábánál kiépülő nyaraló negyedek jelentettek, melyek épületei gyakran a nemesi kúriák stílusát utánozták, de megjelent néhány romantikus stílusú épület is. A beépített terület nagyarányú terjeszkedésének következtében a város egyre kevésbé vált gyalogosan is bejárhatóvá. A leggazdagabbak - mint korábban is - saját hintót tartottak, akik pedig ezt nem engedhették meg maguknak, a bérkocsisok szolgálatait vették igénybe. A kereslet nagyságát tanúsítja, hogy mindkét városban több mint száz fiáker közlekedett. Az 1840-es években jelentek meg az első társaskocsik (omnibuszok), amelyek kezdetben a város belső részeit a kedvelt budai és pesti kiránduló- és pihenőhelyekkel kötötték össze. A fővárossá válás folyamatában sorsdöntő jelentőségű volt a központi szerepkört valójában együttesen betöltő, de közigazgatásilag különálló két várost összekapcsoló állandó híd felépítése. Budát és Pestet a XIX. század közepéig csak korlátozott forgalom lebonyolítására alkalmas hajóhíd kötötte össze, amelyet telente szétszedtek és csak a jégzajlás elmúltával állítottak újra össze. A téli időszakban csak csónakon, vagy a folyó beálltakor szalmával erősített jéghídon lehetett az összeköttetést biztosítani, jégzajlás idején azonban a két város közötti összeköttetés teljesen megszakadt. Állandó híd építésének gondolata a XVIII. század végétől napirenden volt, de realizálására csak a század második negyedében, Széchenyi István kezdeményezésére és tevékeny szervezőmunkája eredményeképp került sor. A híd megépítése csak egyik láncszeme volt Széchenyi azon tevékenységének, hogy a két várost valóságos fővárossá emelje, az ország felemelkedéséért tenni vá99