Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál egyéves fogsága az 1953/54. évi koncepciós zsidó-cionistaellenes vizsgálati eljárásban

kolására vonatkozó, általa soha nem elolvasott, a vallató által megszövegezett jegyzőkönyvet. A kihallgatás során napokon át vagy megbilincselve tartották, vagy felemelt kezekkel a fal mellé állították s más testi fenyítéseknek vetették alá. Stöckler és Szabó esetében a villamos áramnak a fejbe történő vezetését is igénybe vették a beismerő vallomás kicsikarására és a terhelő tanú szerepének vállalására. Mindketten néhány évvel megkínzásuk után viszonylag fiatalon haltak meg és családtagjaik iszonyattal észlelték a halántékuknál és más fejrészeken az elektromos vezetékek használatát követően visszamaradt hegeket. A legsúlyosabb kínzásoknak Domonkos Miksát tették ki, aki a bántalmazásokat előrehaladott kora miatt is nehezebben viselte el s röviddel szabadulását követően elhunyt. A szörnyű képtelenségek sorozata nem állt le Sztálin halálát követően, de még az 1953 júniusi új kormányprogram sem vetett véget a Rákosi irányította ÁVH esztelen és embertelen eljárásának. Szálai 1954 februárjában szabadult ugyan, de Stöcklert és Benedeket koncepciós per során elítélték s csak 1956 nyarán szabadultak. Rehabilitálásuk nem történt meg s mindketten külföldre távoztak. Szálai Pál 1956 decemberében távozott az országból s többéves hányattatást követően Los Angelesben tudott magának szegényes egzisztenciát kialakítani, amely biztosította megélhetését. Ott élt 1990-ig, amikor a Menorában elolvasta Ember Mária tanulmányát Domonkos Miksáról s annak hatására vállalkozott szülőhazájának újbóli meglátogatására és tanúságtételre, hogy élete nagy pillanataiban vele együttműködő sorstársai igazát megvédje és hites tanúbizonyságot tegyen mellettük. Titkon talán abban is reménykedett, hogy a hazai rendszerváltás új viszonyai közepette végre elismerésben részesül 1944/45 évi mentőtevékenysége. Remélte, hogy a magyarországi zsidó közösség kijárja részére a Jad Vasem kitüntetést, amelyet olyan személyek is megkaptak, akiknek a zsidó nép mentésében vállalt szerepe jelentőségben messze elmaradt az övétől. E kérdésben sem ért el eredményt, mert — mint közölték vele —, a kitüntetés szabályzata kizárja a szélsőséges szervezetekben vezető szerepet viselt személyek ezirányú kitüntetését. Magyarországi útja, amely súlyosan megviselte a 77 éves ember kondícióját, mégsem volt eredménytelen. Feltáró visszaemlékezése a Wallenberg-ügy hazai további fordulatairól, a pesti gettók 1945-ös fennmaradásában vállalt szerepének felelevenítése, hozzájárult az ország és fővárosa nehéz időkben végbement történetének alaposabb és hitelesebb feltárásához. 151